Napjainkban (negyed évszázad után újra) ismét teljesen normális dolog lett, ha egy átlagember időről-időre aggódva feltekint az égre, hogy jönnek-e már (most éppen) az orosz ejtőernyősök vagy bombázók: a sajtóból már mindenki tudhatja, hogy az oroszok (ismét) a spájzban vannak, agresszívek és le akarnak (fognak!) rohanni bennünket. Is. Meg az egész világot. Is. A félelem a sajtóhírek alapján az egyszerű polgár számára nem is alaptalan, hiszen minden hétre jut egy-két hír, hogy éppen mit hekkeltek már meg megint (pedig amúgy köztudottan teljesen fogalmatlanok a csúcstechnikához), kit hívtak meg polóniumos teára, kit robbantottak fel, ástak el vagy lőttek/bombáztak/rohantak le. Ja, és a rettegés csúcsa, maga az ördög: Putyin!

Tehát a hírek alapján a III. világháború egyértelműen és már csak azért is a küszöbön áll, mert ezek az agresszív muszkák állandóan zaklatják a jámbor és minden hátsó szándéktól mentes NATO repülőgépeit, főleg a Balti- és Fekete-tenger térségében - és ezzel meg is érkeztünk valódi témánkhoz, mert hát a bevezető által sugallt látszat ellenére sem Putyin, sem Trump úr nem utalta el eddig nekünk azt az összeget, amiért hajlandóak lennénk azt írni, ami az ő ízlésüknek megfelel (de amúgy Soros György, a pápa, az angol királynő és a jeti sem, pedig egy ideig ők is versenyben voltak).

Tehát: a NATO repülőgépeit zaklató oroszokról szóló hírek gyakori tartalma, hogy a zaklató gépek pilótái a tevékenységüket éppen hogyan hajtják végre (már túl azon, hogy természetesen felháborító és elítélendő, hogy honnan veszik a bátorságot eleve az ilyesmihez a határaik közelében), azaz éppen életveszélyes-e, ahogyan repülnek vagy "véletlenül" professzionális. Ha valaki úgy véli, hogy nem bírja követni, hogy hogyan működik a minősítés, esetleg arra tippel, hogy valamelyik jelző elnyerése pusztán azon múlik, hogy a kiadott közlemény megfogalmazója milyen lábbal kelt aznap, nem ítéljük el érte: az egyik hír szerint egy orosz Flanker 5 méterre közelítette meg az amerikai repülőt, mégis profi volt, míg egy kínai kollégája 20 méterre és mégis ő volt a "közveszélyes". Ráadásul ez a téma messze nem ilyen egyszerű, mert amíg a sajtó azzal eteti a népet, hogy Ivánék teszem azt keresztülgangolnak a komplett angol légtéren, addig a dolog nem biztos, hogy így pontos. Aztán ott vannak a kikapcsolt transzponderek, valamint az is, hogy ha az eset hátterében "kémkedés" áll, akkor azt nem fogják a nyilvánosság orrára kötni - de sejteni azért lehet. Figyelembe véve, hogy a magyar sajtó ezekben a kérdésekben senkinek nem fog segíteni (függetlenül attól, hogy hova húz: keletre vagy nyugatra), ezért úgy gondoltuk, hogy nem vesszük magunknak a bátorságot, hogy mi tegyük meg (pedig utánaolvastunk), hanem inkább egy vita felett állóan hozzáértő személyhez fordulunk az objektív és tényszerű válaszokért, így gyakorlatilag a vitát már annak kirobbanása előtt lezárhatjuk. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a ránk zúduló információáradatban például az Oroszországi Föderáció Propagandaügyi Védelmi Minisztériumának azon közleményét, mely szerint (nyugalom, a közlemény fiktív, mi találtuk ki) "A tegnapi napon az imperialista agresszor amerikai légierő két vadászgépe a szent orosz határokat megsértve, a tiltott légtérbe engedély nélkül berepülve Kamcsatkától 200 km-re keletre megközelítette légierőnk békésen repkedő bombázóit fél méterre és brutálisan veszélyeztették azokat és a személyzeteket. Oroszország mélységesen elítéli az ilyesfajta légi huliganizmust, amely veszélyezteti a légiközlekedés biztonságát és annak szabályait páros lábbal tapossa, hovatovább ez háborús agresszió." mindenki tudja majd az események pontos ismerete nélkül is a helyén kezelni, valamint sejteni azt, hogy nagyjából mi az, ami egy ilyen hírben szimpla propagandaszöveg és mindezekkel szemben miről is lehet szó valójában.

Következzék tehát a riport, amiből bárki pontosan megtudhat mindent, amit az ilyen hírek kapcsán tudni kell és lehet: a felmerült kérdéseket Kositzky Attila nyugállományú altábornagy úr válaszolja meg (remélhetően).

A LEVÉL:

Tisztelt Tábornok úr!

A napjainkban ismét megszokottá váló orosz-amerikai légi feszültségek kapcsán szeretnénk Önnel interjút készíteni írásban abból a célból, hogy a téma iránt érdeklődő, különböző mértékben tájékozott, de elsősorban teljesen civil olvasók a sajtóban megjelenő hírekhez képest olyan objektív és tényszerű háttértudáshoz juthassanak, amelyek a hírek hátterének higgadt és pontosabb sejtését is lehetővé teszik számukra (a pontos események ismeretének hiányában is), azaz nem lesznek valamely érintett oldal propagandájának újabb áldozatai.

Az interjú elkészítése - ha Ön is egyetért - úgy történne, hogy a kérdéseinket írásban megküldve azokra Ön szintén írásban tud válaszolni - amennyire ideje és lehetősége engedi - egy, a témával korábban soha nem találkozott civil számára is érthető részletességgel. Ezt követően a válaszok alapján felmerült kérdéseket tennénk fel (ha felmerül ilyen), majd a kész anyagot küldenénk át, hogy Ön átnézhesse, javíthassa, majd ezt követően a kizárólag Ön által jóváhagyott anyag kerülne a nyilvánosság elé. A riportnak lenne egy bevezető része is, amelyet a weboldal csapatának egyik tagja készít el, ezt - amennyiben Ön nem ért vele egyet vagy bármilyen más gond merül fel vele - szintén átírjuk, elkerülendő, hogy ezzel az Önnel készült riportot esetlegesen komolytalanná tegyük, bár elismerten törekszünk arra, hogy egy egyébként komoly téma mégis szórakoztató formában kerüljön olvasóink elé. (Ez a bevezetőn és némely kérdésen is érződhet esetenként.)

Az alábbi kérdéseket szeretnénk feltenni Önnek:
- Lévén a téma meglehetősen összetett, így talán célszerű lenne azt tisztázni az elején, hogy két ország katonai repülőgépei békében hogyan és miért fogják el (azonosítják) egymást, illetve mi a különbség (ha van) az elfogás és az azonosítás között?
- Mi a helyzet akkor, ha ez szárazföld felett, konkrét határok térségében zajlik és mi abban az esetben, ha nemzetközi vizek felett, azaz nemzetközi légtérben kerül erre sor?
- Néhány esetben határozottan úgy tűnik, hogy az adott repülőgép kifejezetten "igényli", hogy elfogják, azonosítsák. Mi van ennek a hátterében?
- Milyen tényezőkön múlik, hogy egy elfogás/azonosítás professzionális-e vagy balesetveszélyes, mert nyilván nem csak és kizárólag a két gép közötti legkisebb távolságon?
- Gyakori hír, hogy orosz bombázók megsértették az angol és amerikai légteret. Honnan tudható, hogy valóban átrepülték az adott ország szárazföldi vagy vízi határát, illetve mennyire biztos, hogy ez a nemzeti légteret jelenti, nem pedig egy úgynevezett azonosítási légteret vagy az adott országnak delegált irányítási, de egyébként nemzetközi légteret? Mi a különbség a két eset között a légteret védő ("otthoni") vadászrepülők részéről?
- Számos esetben olvasható, hogy orosz katonai repülőgépek kikapcsolt transzponderrel vágtatnak keresztül úgy civil gépekkel zsúfolt (nemzetközi) légtereken kamikaze módjára, hogy még csak a rádióhívásokra sem válaszolnak. Kezeljük tényként, hogy így van: miért csinálják ezt, illetve ez csak amolyan "orosz nemzeti sajátosság" vagy másokkal is előfordul (néha és véletlenül, természetesen)? Veszélyes-e ez és ha igen, miért? Miért nem hajlandóak az oroszok szóba állni másokkal?
- Nemrég egy lengyel F-16-os próbált volna "barátkozni" az orosz védelmi miniszterrel, de eléggé barátságtalanul elutasította a közeledését az utasszállítót kísérő egyik (egyébiránt felfegyverzett) Szu-27-es. Egy ilyen helyzetben ki az, akinek a lépése barátságtalanabbnak számít, melyik az a lépés a felektől, amely "nem illőnek" nevezhető?
- A videófelvételek tanúsága szerint az amerikai hadihajók legénységei számára gyakran tart "ingyenes repülőnapot" az orosz flotta és/vagy légierő. Itt két kérdés merül fel: mennyire számít durva dolognak, ha egy hajó hídját kapitányostól-mindenestül majdnem leviszi egy repülőgép, illetve mennyire életszerű, hogy ez a pilóta magánakciója és nem pedig parancsra teszi?
- Az ilyen hírek kapcsán gyakori kérdés, hogy miért nem lövik le a repülőgépet? Mivel a jelek szerint nem mindenkinek nyilvánvaló a válasz, kénytelenek vagyunk megkérdezni: miért nem?
- Ha az adott hír egy elektronikai felderítő repülőgép "zaklatásáról" szól, akkor joggal vonhatjuk le a következtetést, hogy ez a repülőgép nem sétarepülésen volt, hanem konkrétan kémkedett (még ha legálisan is)?
- Milyen lehetősége van tudatnia egy pilótának, hogy az általa elfogott/azonosított gépet egy "Ejnye!" jellegű figyelmeztetésben részesíti vagy értésére adja, hogy "Ha nem húzod el innen azonnal a csíkot, gyalog/úszva mész haza!"?
- Egy ország határain kívül, de ahhoz közel, nemzetközi légtérben bárki szabadon "repkedhet" vagy ehhez szüksége van a közeli ország engedélyére, ennek hiányában pedig tiltott légtérben tartózkodik?
- A korábbiakban felsorolt cselekmények mennyire tekinthetőek agressziónak, esetleg nyílt vagy burkolt fenyegetésnek?
- A hidegháborús időkben ezek a tevékenységek megszokott dolgok voltak? Indokolt-e a pánik és a világvége-hangulat napjainkban az ilyen esetek miatt?