Szeptember elején látott napvilágot a hír, hogy a Honvédelmi Minisztérium bizottságot állított fel, amelynek célja az amerikai féltől beszerzendő használt UH-1N típusú szállítóhelikopterek rendszeresítésének lehetőségét megvizsgálni. Tekintsük át azokat a tényeket, amelyeket a "magyar Huey" ügyben jelenleg tudni lehet. Sajnos számos téves információ és találgatás látott napvilágot az ügyben, így megpróbáljuk tisztázni ezeket is.

Miért is van szükség a beszerzésre?

Az elmúlt bő két évtizedben a Magyar Honvédségnél nem történt szállítóhelikopter beszerzés, ennek következtében feléltük az erőforrásokat és mára az üzemképes gépek száma drasztikus mértékben lecsökkent. A forgószárnyasok munkája alapeleme bármely ország légierejének. A katonai feladatokon túl számos katasztrófahelyzetben láttak el olyan tevékenységet, amelyre más nem képes,  így egy megfelelő darabszámú flotta üzemeltetése alapvető stratégiai képességnek kell lennie. Az aktív gépek számával egy évvel ezelőtt már foglalkoztunk ITT. A helyzet azóta annyiban változott, hogy két Mi-17-est készítünk fel az afganisztáni szolgálatra, a kieső gépeket pedig finn segítségnek köszönhetően két Mi-8 típusú géppel fogjuk pótolni, amelyek már meg is érkeztek Magyarországra.

Látható, hogy a finn gépek érkezése csak arra ad esélyt, hogy 3-4 évig szinten tartsa a jelenlegi gépszámot, ami így is meglehetősen kritikus, hiszen nagyjavítás esedékes több gépen is. A honvédelmi vezetés szembesült azzal a problémával, hogy hosszútávú megoldást kell keresni, ami nem lehet más, mint új helikopterek rendszerbe állítása. A szaksajtóban számos elemzés jelent már meg ezen a téren. Egyes vélemények szerint a piacon is kelendő új gyártású orosz helikopterek beszerzése a helyes lépés, mások a nyugati beszerzés mellett érveltek. A dilemma eldőlni látszik, a minisztérium álláspontja a nyugati forrású haditechnika felé hajlik, tehát a helikopterek területén is paradigma váltás következhet be: keleti eszközök helyett nyugati.

A tárgyalások jelenleg használt gépekről szólnak, amelyeket a mostanában von(t) ki az Egyesült Államok tengerészgyalogsága és haditengerészete. A jelenlegi gazdasági helyzetben bármilyen új típus vásárlása valószínűtlen, viszont a probléma eljutott abba a stádiumba, amely már nem tűrhet halasztást.

Az "Excess Defense Articles" program

Az Egyesült Államokban 1961-ben teremtették meg a törvényi lehetőségét, hogy a rendszerből kivont katonai eszközöket szövetséges államok és nemzetközi szervezetek részére átadják, ezzel támogatva az amerikai nemzetbiztonsági és külpolitikai célkitűzéseket. A program keretében számos fejlődő ország kapott segítséget, napjainkban az iraki és az afganisztáni haderő újjászervezésében játszanak szerepet. Európai államok számára sem ismeretlen az EDA. Lengyelország például "Perry" osztályú fregattot, Kaman SH-2G tengerészeti helikoptereket és fegyverzetüket, illetve C-130E Hercules szállító repülőgépeket szerzett be így. Ha már a Hercules-nél járunk: a kilencvenes évek közepén Magyarország számára is felajánlottak négy darab B verziót, mi ezt elutasítottuk. Ezek a gépek később a Román Légierőnél álltak szolgálatba...

UH-1N (Bell 212)

Az UH-1H szállítóhelikopter továbbfejlesztett, két hajtóműves változata. A prototípus első felszállása 1969-ben volt, az első példányokat 1971-ben adták át a megrendelőknek. 14 katona vagy 6 hordágy szállítására van lehetőség a több mint 6 köbméter kapacitású raktérben, külső teherként 2,2 tonna teher emelésére képes ez a verzió. A tengerészgyalogság helikopterei 1997-ben az un. H-1-es képesség javító csomagot kapták meg.

Opcionálisan a következő eszközöket lehet felszerelni a gépre: teherajtókba szerelt géppuskák (M-240, GAU-17, GAU-16), nem-irányított rakétakonténer (2.75"), illetve előretüzelő GAU-2B/A gépágyúk. A gép önvédelmi rendszerében infracsapda-szóró eszköz (AN/ALE-47) található, valamint rakéták közeledésére figyelmeztető rendszer. A pilóták munkáját NVG és infravörös (FLIR) rendszerek segíthetik.  A típus a 2003-as iraki hadműveletekben is részt vett. A helikopterek közel sem nevezhetőek fiataloknak, így a H-1-es képességjavítás köszönhetően már átestek egy ráncfelvarráson, de műszaki állapotuk a rendszeres karbantartásnak köszönhetően valószínűleg jó.

Találgatásokba nem érdemes bocsátkozni a rendszeresítendő darabszám és a felszereltség kérdésében, mivel ez a bizottság és az amerikai fél jövőbeni tárgyalásainak függvénye. A sajtóban elhangzott kijelentést is erősen feltevéssel kell kezelni, hogy ingyen jutunk hozzá a gépekhez. Egy ilyen rendszerbe állítás több költségtényező megjelenésével jár. Lehet, hogy a gépeket kedvező áron vagy térítésmentesen kapjuk meg, de számolni kell az esetleges nagyjavítás, hajózók és műszakiak átképzése, fegyverzet beszerzés, jövőbeni üzemben tartás költségeivel is.

A rendszeresítésnek három kritikus pontja van legalább: mivel a típus üzemeltetése teljesen ismeretlen a hazai pilóta és műszaki állomány előtt, így jelentős hangsúlyt kell fektetni erre a területre, valamint a műszaki erőforrásokra és az alkatrész utánpótlásra is. Egy megfelelő átképzési rendszerrel és logisztikai csomaggal biztosítani lehet, hogy a gépek üzemeltetése közben ne legyenek fennakadások, természetesen ennek a költségét valakinek viselni kell. Kérdés, hogy milyen felszereltségű gépeket kapunk, ami szintén befolyásolja a gépek értékét. Ha a FLIR és NVG, valamint az (AN/ALE-47) rendszer megtalálható lenne az összes példányban vagy a beszerzendő gépek többségében, akkor az jelentős harcászati előrelépést jelentene a jelenlegi képességekhez képes, bár ne feledjük, hogy közel sem fiatal platformról van szó!

Egyenlőre még sok kérdés van függőben más területen is, például, hogy a meglévő Mi-8 és Mi-17 gépek sorsa mi lesz? A tizenhetesek még potenciális lehetőségeket rejtenek, de mindenképpen szükséges a nagyjavítás elvégzése néhány gépen, a Minyók pedig közelednek élettartamuk végéhez, így hosszútávon nem lehetséges az üzemeltetésük. Nem szabad elfelejteni a Mi-24-eseket sem, hiszen mit érnek a szállítók fegyveres kísérők nélkül? Az üzemképes gépek száma itt is a működési minimum széléhez közeledik, némi reménysugárt jelenthet, hogy az ominózus 47. számú közlöny mellékletében találunk arra is utalást, hogy 2 milliárd forintot szánnak öt darab Mi-24 Hind harci helikopter "felújítására" (feltételezem, ez nagyjavítást jelent). Fontos képességmegőrzéséről lenne szó, hiszen egy komplex feladat megoldásához nem elégséges a masszív páncélzattal nem rendelkező és csak könnyű fegyverekkel felszerelt szállítóhelikopter.