A  Bakonyban történt rendkívülien súlyos, halálos áldozatokat is követelő  ipari katasztrófa egyértelműen sokkolta az ország közvéleményét. A magyar média természetesen azonnal ráugrott a hírre és a szokásos felületes bulvár stílusban tálalta is azt. Ha Kerozingőzös szemmel nézzük a történteket, akkor tanulság is levonható a mentési munkálatok kapcsán.  Egy biztos Murphy nem aludt azon a napon...

2010. Október 4-én dél után néhány perccel az ajkai timföldgyár zagytározójának gátja átszakad. Az ott tárolt erősen lúgos gyártási melléktermék a közeli Kolontárra és Devecserre zúdult. Az úgynevezett vörös iszap pH értéke 11-13, (A hipo pH értéke 12) marja a bőrt, súlyosan károsíthatja a szemet. Lenyelve súlyosan károsíthatja a nyelőcsövet és a belső szerveket. A kialakult vészhelyzet miatt nagy erővel kezdődtek meg a mentési munkálatok.

A hétfő délutáni rádióforgalmazás a Nyugat Tájékoztató frekvenciáján elárulta, hogy súlyos a kialakult helyzet. Medikopter, Opera, Romeo hívójelek a légi mentők, légierő, rendőrség helikoptereinek repülésére utalt. A mentőszolgálat négy helikoptere (EC-135 és AS350) szállította a súlyos sérülteket, de mivel rengeteg volt a sérült a Magyar Honvédség két Mi-17-es helikoptere is ingázott Devecser és Budaörs között. A légi rendészet forgószárnyasai az emberek kutatásában és a zagytároló állapotának felmérésében vettek részt.

Kevésbé ismert, hogy a katasztrófa környékén kialakult légi forgalom koordinálása radar támogatás nélkül zajlott, mivel pont aznap volt a HungaroControl Kőris-hegyen található radarállomásának betervezett karbantartása. Így aznap a légi irányítóknak fejben kellett felrajzolni a légi helyzetképet... csak zárójelben jegyezném meg, hogy a katonai radarok adatai nem elérhetőek a civil irányítás számára ilyen esetekben sem!

A kialakult szituáció egyértelművé tette, hogy helikopterek nélkül nem lett volna lehetséges a sérültek elszállítása a helyszínről. A mentőszolgálat helikopterei nagyon hamar megkezdték a repüléseket. A koordináció jól működött, de a katasztrófa mérete túlszárnyalta a légi mentők kapacitását, ezért szükségszerű volt a Magyar Honvédség Mi-17-eseinek bevetése is.

A szállító helikopterek nélkül nem lett volna lehetséges több tucat könnyebb és néhány súlyos sérült evakuálása az érintett területről. Tagadhatatlan, hogy jól jött az NVG üzemre képes 17-es munkája, mivel sötétedés után is képes volt terepre szállni és sérülteket szállítani onnan. Ami viszont meglepő volt, hogy az Állami Egészségügyi Központ (honvéd kórház) nem képes a légierő igáslovának közvetlen fogadására.

Ez a szörnyű eset is bebizonyította, hogy a környezeti/ipari katasztrófák során a polgári lakosság tömeges és gyors kitelepítéséhez nélkülözhetetlen a helikopterek munkája. Az ausztriai Galtürben bekövetkezett  lavina az osztrákokat rádöbbentette arra, hogy elégtelen szállító helikopter kapacitással rendelkeznek. Számunkra is intő példa a vörös iszap katasztrófa, hiszen nincs jövőkép a magyar katonai helikopterek fejlesztését, bővítését illetően. Egy nagyobb méretű árvízi védekezés vagy ipari baleset kezelésére már nem megfelelő az évek alatt leépített hazai helikopteres kapacitás. Itt az idő, hogy megszólaljon az a bizonyos harang...