Lencsevégen - An-12

Most következő fotósorozatunkban közelebbről is megismerkedünk az Antonov An-12 teherszállító repülőgéppel - amely az utóbbi napokban kétszer is megfordult a Győr-Pér Repülőtér immáron több, mint két kilométer hosszú futópályáján. A keleti technika szerelmeseinek mindig felemelő élményt jelent egy ízig-vérig szovjet géppel történő találkozás, ezért próbáltuk minél érdekesebb részletfotókkal még autentikusabbá tenni a repülőgép által sugárzott hangulatot.

[caption id="attachment_7996" align="aligncenter" width="560"] Szemtől szembe: Első ránézésre a legszembetűnőbb sajátossága a típusnak az üvegezett orr kialakítás - amely helyet biztosít a navigátor munkahelyének. Az időjárás radar a kis gondolában kapott helyett az orr alsó részén.[/caption]

[caption id="attachment_7997" align="aligncenter" width="560"] Az Antonov civil színekben repül (UR-CAK) az ukrán Ukrain Air Alliance légitársaságnál - jövetelének célja természetesen teherszállítás volt. De meg kell jegyezni, hogy a típust elsődlegesen katonai szállítási feladatkörre terveztek egykoron, de a civil életben is kiválóan használható a deszanttolásra megálmodott teherrámpa.[/caption]

[caption id="attachment_7999" align="aligncenter" width="560"] Nem véletlenül nevezhetjük "A szovjet Hercules-nek", hiszen méreteiben, elrendezésében nagymértékben hasonlít az amerikai C-130-asra.[/caption]

[caption id="attachment_8000" align="aligncenter" width="560"] A repülőgép kiszolgálására az "Apron 3" hetes számú állóhelyén került sor, amely a 2013-ban lezajlott repülőtéri infrastruktúra-fejlesztés részeként épült meg.[/caption]

[caption id="attachment_8001" align="aligncenter" width="560"] A repülőtér számára igazi előrelépés az An-12 és hasonló kategóriájú gépek kiszolgálása, hiszen számos szolgáltatás megléte már alapkövetelmény: így például a megfelelő kapacitású tartálykocsi, a típushoz is alkalmas jégtelenítő jármű, földi áramforrás, személyi feltételek, stb.[/caption]

[caption id="attachment_8002" align="aligncenter" width="560"] A négy légcsavar meghajtásáról - hasonlóan az Il-18-ashoz - AI-20M típusú gázturbinák gondoskodnak. Szükség esetén az áramellátásról a TG-16 típusú segédhajtűmű gondoskodik - amely a bal oldali főfutó gondola hátsó részében kapott helyett -, a beömlőnyílás jól megfigyelhető a létra alatt.[/caption]

[caption id="attachment_8005" align="aligncenter" width="560"] An-12BP: A BP altípus jellemzője, hogy a padló alatt két üzemanyag tartály került kialakításra, illetve módosult az avionika, valamint a raktér teljes hosszában ablakokat kapott a törzs és - a késői változatokon - szélesebb lett a rámpa.[/caption]

[caption id="attachment_8004" align="aligncenter" width="560"] Nem mellékesen meg kell említenünk, hogy a gép 1966. januárjában hagyta el a gyára, az első üzemeltető a Szovjet Légierő volt. A katonai múlt nyomai ma is jól látszanak, a faroklövész ablakait némi festékkel fújták le, a két 23 mm-es NR-23 típusú gépágyút és a besugárzásjelző szenzorokat eltávolították.[/caption]

[caption id="attachment_8006" align="aligncenter" width="560"] A kép jól szemlélteti a gép méreteit. A főfutó és a szára bizony embermagasságú kivitelben készült. De - mint tudjuk -, a nagy méretben történő gondolkodás (Lenin szobor, tengeralattjáró, repülőgép, stb.) nem volt rendszeridegen a Szovjetunióban.[/caption]

[caption id="attachment_7998" align="aligncenter" width="560"] A nyugati gyakorlatban a repülőgépek zárását egy egyszerű, plombaként működő matricával szokták megejteni. Ukrán barátaink nem bízzák a véletlenre a dolgokat! :)[/caption]

[caption id="attachment_8010" align="aligncenter" width="560"] A pilóta fülke bejárata felett... Ebben a szakmában nem árt jóban lenni az égiekkel....[/caption]

[caption id="attachment_8008" align="aligncenter" width="560"] Az első ami szembetűnik, hogy nem a megszokott "szovjet kabin zöld" szín köszön vissza ránk a pilótafülkében. 1966-ban nem volt nagy szerepe az ergonómiának, a "gépház" rá az élő bizonyíték.[/caption]

[caption id="attachment_8007" align="aligncenter" width="560"] Szvsz. a hétfőnyi legénységből leginkább irigylésre méltó munkahelye a navigátornak van, mivel neki van a legjobb kilátású "irodája" a gépen! ;) A személyzetről el kell mondani, hogy meglepően barátságosak és nyitottak bármilyen kérésre. A vendégszeretetük meghökkentő: az éjszakai pihenő során mínusz 6-7 fokra áthűlt a gép, a földi áramforrás elindítása után 15 perccel már gőzölgő kávéra, teára invitálták a kíváncsiskodókat a személyzet tagjai.[/caption]

[caption id="attachment_8009" align="aligncenter" width="560"] A kapitalizmus is betört a fedélzetre a maga sajátos módján. Lucky Strike cigaretta cirill betűs figyelmeztető felirattal. Az összképet még egy Jeppesen IFR térkép színesíti.[/caption]

[caption id="attachment_8021" align="aligncenter" width="560"] Ha nem füstöl, akkor zuhan - Felszállás a 12-es pályáról. Reméljük gyakran fogunk találkozni Péren az Antonov család ezen jeles képviselőjével.[/caption]