Aki Flight Simulatorral repül, az valószínűleg már megtapasztalta, milyen érzés az, amikor egy várva-várt kiegészítő a játékhoz kisebb-nagyobb mértékben csalódást okoz. Most ismerkedjünk meg azzal a kiegészítővel, amelyiknél ez a veszély garantáltan nem fenyeget - lévén paywareről van szó, illő is, hogy így legyen.

A Boeing F/A-18E/F Super Hornet

Az E/F típusváltozatok első ránézésre nem sokban térnek el a („legacy”) A/B/C/D Hornetektől, de a látszat csal: a „Super” kitétel nem túlzás, hiszen például tömege és mérete is mintegy 25%-kal nagyobb. A régi és az új változatok egymástól legkönnyebben a levegőbeömlő nyílások alakja alapján különböztethetőek meg: a régieké kerek, a Super Horneteké szögletes.

Az nyilvánvaló, hogy a technikai fejlődés miatt a műszerei és egyéb berendezései, illetve azok képességei is sokkal jobbak lettek, de javítottak a hatótávolságán is, lévén az A/B/C/D verzióknál ezt sokat kritizálták, nem is éppen alaptalanul. A fegyverfelfüggesztő pontok száma nőtt (kettővel), radarkeresztmetszete csökkent. Repülési képességei részben javultak, részben romlottak, utóbbinak elsősorban a megnövekedett szerkezeti tömeg az oka.

A típus első repülését 1995. november 29-én hajtotta végre, rendszerbe állítására 1999-ben került sor. Egy példány ára (csak a gép maga) napjainkban kb. 55 millió USD.

A Super Hornet együléses változatának jelzése „E”, a kétülésesé „F”.

A régi változatokat még vadászbombázóként tartották számon, de ez a Super Hornetre már nem igaz: légiharc konfigurációban max. 12 AIM-120 és 2 AIM-9X légiharc-rakétát hordozhat, ami igencsak impozáns mennyiség.

A típus tehát légi és földi célok ellen is bevethető, de ezeken felül akár légi utántöltőként is szolgálhat a szükséges póttartály alkalmazásával.

A Super Hornet 2 db General Electric F414-GE-400 utánégetős sugárhajtóművel van ellátva, melynek fejlesztése jelenleg is zajlik: az EDE program keretében vagy 15%-kal nagyobb tolóerőt ad vagy hosszabb élettartamot, míg az EPE program a hajtóműből vagy 20%-kal nagyobb tolóerőt csalogat elő vagy az élettartamát növeli meg jelentősen.

A VRS F/A-18E Superbug

A Flight Simulator 2004-hez majdnem minden olyan gép elérhető, amelyik létezik vagy létezett a valóságban is. Ennek megfelelően jelent meg a Team FS KBT jóvoltából a Super Hornet is a játékhoz, meglehetősen jó minőségben - annak ellenére, hogy egy ingyenes kiegészítőről beszélünk. Repdinamikailag persze kifogásolható volt némileg, de ezzel gond nélkül együtt lehetett élni.

Néhány évvel ezelőtt Jon A. Blum és Álvaro Castellanos Navarro (valamint még 3 társuk, azaz a Vertical Reality Simulations) úgy döntött, hogy ők is elkészítik a maguk változatát, ráadásul nem ingyen. Ez első hallásra, de másodikra is elég hülye ötletnek tűnik az FS KBT változat miatt: miért fizetne bárki is egy olyan gépért, amit megkaphat ingyen is, ráadásul jó minőségben? Így aztán, ha a harmadik és sokadik nekifutásra is csak hamvába holt ötletnek tűnik a dolog, akkor az nem teljesen alaptalan. Számunkra.

Jon és Alváro azonban tudott valamit, amit senki más nem: ők nem pusztán egy új modellt akartak készíteni, hanem a lehető legélethűbb megvalósítását a gépnek, már persze az FS keretein belül. Mondhatni úgy is, hogy egy „alszimulátort” az FS-hez.

Lévén, hogy jelenleg a típus FSX-hez szánt változatán dolgoznak, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a számításuk bevált, hiszen az FS2004-hez készített változat hihetetlen népszerűségre tett szert, ez pedig egyet jelent: valóban forradalmit alkottak.

A repülőgép – ahogy kinéz...

Azon nyilván nincs mit részletezni, hogy a siker érdekében a modellnek a lehető legélethűbbnek kellett lennie. Az is csak felesleges szószaporítás lenne, hogy milyen szép, hogy nyitható a radar burkolata és hasonlók, variálható a fegyverzete vagy hogy a pilóta akár tisztelgésre is rávehető. Ez a minimum egy fizetős modell esetében. A festésekről ugyanezt lehet elmondani: kiváló minőségűek. Mindezek ellenére a modell önmagában még kevés lett volna a sikerhez...

...és amit tud

Amikor az ember feltelepíti, majd remegő kézzel, vérben forgó szemekkel és csorgó nyállal beindítja az FS-t, hogy megreptesse a madarat, sikítófrászt kapva fog rádöbbenni arra, hogy ez a rakás ócskavas nem indul. Meg sem moccan, egyáltalán nem reagál semmire. Pénzt kérni egy selejtért, botrány!

Na igen. Tekintélyes mennyiségű kézikönyv jár a Superbughoz, melyeket nem árt elolvasni a telepítés és a felszállás között. Így fog kiderülni számunkra, hogy be kell szabályozni a kormányszerveket, esetleg pár másik funkcióhoz gombokat kell rendelni és hasonlók.

A beállításokat elvégezve, a gépben ülve kiderül, hogy a gép működik, nincs semmi baja. A gépen belülre keveredve elégedetten nyugtázhatjuk, hogy a VC és a 2d panel is kiváló minőségű és élethű – de ilyet már láttunk máshol is, azaz nem nagy cucc.

A katapultülést indulás előtt ki kell biztosítani. Ez részletkérdés.

Be kell kapcsolni a kijelzőket, akkumulátorokat, generátorokat, a külső áramforrást, az APU-t, majd indíthatjuk a hajtóműveket. Be kell állítani a fly-by-wire kormányrendszert, az orrfutó kormányzását és hasonló apróságok. Ez sem újdonság. Az már inkább, hogy pl. a HUD nem csak hasonlít az eredetire, hanem olyan, mint az eredeti. Ahogy minden más is...

A hangja is lenyűgöző, ahogy az utánégetés látványa is – de ezek szokványosnak nevezhető dolgok még egy ingyenes gép esetében is.

A gép tesztelését megkezdve felszállás után próbáljuk meg elérni a maximális sebességet. Tegyük fel, hogy 5 póttartályt vittünk magunkkal, melyekből végül csak kifogy az üzemanyag – ekkorra a gép már régen elérte a maximális sebességét – gondolnánk. De nem. A gép lassan ugyan, de folyamatosan gyorsul.

Nem egy egetverő tempóról van szó, kb. 1,4-1,5 Mach körül haladhatunk. Ez teljesen reális. Ha ekkor úgy döntünk, hogy megszabadulunk a póttartályoktól, akkor ezt a műveletet végrehajtva azt fogjuk tapasztalni, hogy a Superbug megtáltosodik és gyorsulni kezd. Csak nem a tartályok légellenállása lassított minket eddig?! Lévén ez egy virtuális gép, így ezt kizárhatjuk, de akkor is: ez már döfi!

Ha viszont ez szöget üt a fejünkbe és a következő repülés alkalmával az ötből csak két tartályt dobunk le, mégpedig mondjuk a bal félszárny alattiakat, akkor azon fogjuk észrevenni magunkat, hogy a gép „taknyolódik”, valamiért félrehúz. Még jó: a gép jobb oldalán nagyobb lesz a „légellenállás”, mint a bal oldalon – ekkor már a legmegátalkodottabb kételkedőnek is leesik az álla.

Ha tovább akarjuk tesztelni a gépet, akkor feltűnik, hogy van benne radar. És radarbesugárzás-jelző is. Kellemes csalódást okoz, hogy a radar nem a már megszokott módon van kialakítva, hanem valósághűen. A megjelenő célokat be is lehet vele fogni, a céljel pedig – ha átváltunk levegő-levegő üzemmódra – meg is jelenik a HUD-on a többi szükséges adattal együtt. Szép.

A fegyverrendszer kapcsolója is állítgatható, milyen vicces. Érdekes viszont, hogy lőtávolságon belül a rendszer jelzi, hogy tüzelhetünk. Hehe, jópofa.

Ha ezek után merő poénból elhúzzuk az elsütőbillentyűt, akkor megrökönyödve nézhetjük végig, amint a gépre függesztett légiharcrakéta elindul a cél felé. TUDJUK, hogy az FS nem légiharc-szimulátor, tehát el is indulhatunk hazafelé... Nagyjából ekkor lesz az, hogy a rakéta felrobban – a céllal együtt, elvileg, amit az is megerősít, hogy a befogott gép jele eltűnik a radarról. Ez azért már nem gyenge.

Na jó: a cél valójában nyugodtan repül tovább, nem zuhan le, meg sem sérül – erre az FS-ben esély sincs. De akkor is: olyan, mint ha tényleg „leszedtük” volna. Nagyon pazar, főleg, hogy ezt online is produkálja.

Ugyanerre képes a földi célok elleni fegyverzet is, valamint a gépágyú. De ez még messze nem a vége: a gép képes zavarni az „ellenséges” radarokat, tehát ha online repülünk egy másik Superbug ellen, akkor az képes lesz megzavarni a radarunkat, azaz elveszítjük a célt. Na? Nyugi, erre mi is képesek vagyunk a saját Superbugunkkal. Ha igazán bajban vagyunk, infracsapdát és radarcsalit is hajigálhatunk, ami természetesen külső nézetben látható is.

A navigáció is valós (amennyire lehet), lévén TACAN alapú, apró szépséghiba, hogy útvonalrepüléshez az FS beépített tervezőjét használja - de ez áthidalható, hála egy FS-rajongó által készített kis programnak.

A fedélzeti számítógépnek köszönhetően mindig tudhatjuk, mi a legideálisabb magasság és sebesség a legnagyobb hatótávolsághoz vagy, hogy a jelenlegi magasságon és sebességgel még mennyi időt tölthetünk a levegőben.

Ha esetleg bajba kerülünk, a katapult is működik...

A készítők a valódi gép nyílt dokumentációja alapján alkották meg ezt a kiváló szerkezetet, így – bármennyire is hihetetlen, törődjünk bele – az bizony mindig úgy viselkedik, ahogy az igazi. Persze, már amennyire ezt az FS maga lehetővé teszi. A radarnak több üzemmódja van, a repülései karakter függ a függesztményektől (még a pilonok is befolyásolják!) és az éppen aktuális körülmények is hatással vannak rá (üzemanyag-mennyiség, sebesség, magasság, stb). A VC-ben szinte minden gomb működik, persze a klíma hatásosságát nyilvánvalóan nincs esélyünk megtapasztalni.

További érdekessége a Superbugnak, hogy a maximális repülési magassága 50 ezer láb. Elvileg. Ha ezt tesztelve 50 ezer láb fölé emelkedünk, elbúcsúzhatunk először az egyik, majd a másik hajtóműtől is: le fognak állni.

Mindezeken kívül a gép „katapultálható” és fékezőkábellel is megállítható, ha van repülőgép-hordozó kiegészítőnk (beállítás szükséges hozzá). Képes továbbá légvédelmet szimulálni a számunkra, amellyel fel kell vennünk a harcot – ráadásul számolnunk kell az ebből eredő sérülésekkel is. Még egyszer: bármennyire is képtelenség, immáron nem lehetetlen, hogy az FS-ben lőni kezdenek ránk, ha éppen ilyen bizarr vágyaink vannak. Természetesen a megfelelő fegyverzettel a légvédelmet ki is tudjuk iktatni, de a korábbiak fényében ez már egyáltalán nem meglepő.

Az is természetes, hogy a gép fegyverterhelését mi állíthatjuk össze úgy, ahogy nekünk tetszik, de azt ne felejtsük el, hogy ez nagyban befolyásolja a Superbug teljesítményét, mint arról már szó volt.

Összefoglalva a lényeget, az FS-hez készített katonai repülőgépek esetében általánosnak nevezhető probléma, hogy itt-ott valótlan dolgokat produkálnak: túl jól manővereznek, túl gyorsak vagy éppen túl lassúak, ugyanolyan teljesítményt produkálnak fegyverzet nélkül, mint maximális fegyverterheléssel és így tovább. Ilyen kellemetlenségeket viszont nem fogunk tapasztalni a Superbuggal: ha úgy érezzük, hogy valamelyik képessége nem valós, jobban tesszük, ha megbarátkozunk a gondolattal, hogy valószínűleg mi tudunk rosszul valamit, nem a gép.

Mondhat bárki bármit, nyilvánvaló, hogy az FS történetének legjobb gépével állunk szemben: sok gép tud hasonló dolgokat, de mindezt együtt csak ez. Legalábbis jelenleg.

Az FSX-hez szánt verzió rövidesen elkészül és természetesen még jobb lesz, lévén az FSX nagyobb teret enged a fejlesztőknek, mint az FS2004. Aztán következik az F változat...