Bizonyára sokak számára ismerősen cseng a LockOn repülő szimulátor neve. A program már évekkel ezelőtt megjelent. Sikerességét bizonyítja, hogy számos internetes közösség használta keretprogramként, valamint a program segítségével valódi vadászpilóták részvételével szerveztek virtuális légi harc bajnokságot. A népszerűséghez hozzájárult a játék realisztikus repülési és ábrázolási modellje, valamint a repülhető típusok széles választéka (MIG-29, SZU-25, SZU-27, SZU-33, F-15C, A-10) Egy kis nosztalgiázás kedvéért a héten én is levettem a polcról a játékot…

Ezúttal a MISSION EDITOR által terveztem magamnak egy bevetés, amelynek célja egy ellenséges repülőtér melletti légvédelmi rakétaegység elhallgattatása volt. Repülőgépként a jó öreg SZU-25 „Frogfoot”(békatalp) gépet választottam. Kevésbé ismert, hogy a gép elsődleges páncélos vadász és földi támogató feladatok mellett, alkalmas volt lézerirányítású és lokátor elhárító rakéták hordozására is. (itt jegyezném meg, hogy a valóságban a magyar SZU-22-es vadászbombázók is rendelkezett ilyen képességekkel, hasonlóan a SZU-25-höz) A feladat végrehajtásához természetesen a radar elleni KH-25MP rakétát választottam, mivel ezt a légvédelmi üteg megsemmisítési zónáján kívülről lehet indítani. A rakéta előnyös tulajdonságai közé tartozik, hogy teljesen autonóm módon működik indítás után, amennyiben a sugárzás forrása nem szakítja meg a jelkibocsátást. Stílszerűen mondható rá, hogy „tüzelj és felejtsd el” elv alapján működik a fegyver, valamint alkalmazható éjszaka és bármilyen időjárási körülmény között. A fegyverzet része még a B-8-as nem irányított rakéták valamint a beépített fedélzeti 30mm-es gépágyú is, illetve R-60-as infravörös irányítású légi harc rakéták önvédelem céljából. A B-8-asok és a gépágyú majd a radar kiiktatása után kerülnek előtérbe, az indítóállványok támadása során. A függesztmények között találunk még egy elektronikai zavaró berendezést is.

A fegyverzet kiválasztása után, kigurulok a géppel a futópályára és máris teljes gázzal robogok a rázós betonlapokon. A kellő sebesség elérése után lágyan elkezdem emelni a gép orrát, ami nagyon lustán reagál a nagy súly miatt. Pár pillanat még és elemelkedek a pályától, megkezdem a futóművek és féklapok behúzását. Jobb fordulóval kisorolok a repülőtér légteréből és megkezdem útvonalam a célpont felé. Hamarosan riaszt a gép besugárzás jelzője, aktivitást mutat tőlem jobbra, 30 fokra. Helyesbítem az irányom, majd bekapcsolom a zavaró berendezést, így nehezebbé válik a gépem befogása. Átváltok a fegyverzet kezelőpulton a KH-25MP rakétákra, amiből kettő áll rendelkezésemre. Aktiválom a keresőfejet, amely sikeresen befogta a radarállomást. Még egy utolsó ellenőrzés a cél távolságát illetően, aztán lenyomom a lőgombot, ekkor nagy rázkódás közepette, hatalmas lángcsóvával elindul a rakéta a bal szárny alól.

A radar közelsége miatt a zavarásom már nem sokat ér, mivel állandóan befogva tart már, ezért egy intenzív jobb süllyedő fordulóval és radar és infra csali szórásával menekülő manőverbe kezdek.

Folyamatosan figyelemmel kísérem a besugárzásjelzőt, ami a rakétám várható becsapódásának idejében elhallgat. Most kell résen lenni, mivel nem biztos a találat, lehet hogy csak kikapcsolták a radart!? Elindulok a radar irányába, de néhány kilométer megtétele után már látszanak a lángcsóvák és a pusztítás eredménye.

Eljött az ideje a B-8-as rakétáknak is, aktiválom a fegyvert, majd bekapcsolom a lézer távolságmérőt, amely lehetővé teszi a pontos célzást. Néhány rácsapást követően sikerült két indítóállványt kilőni, az utolsó kettőt pedig a gépágyú segítségével sikerül hatástalanítani.A csapásmérés követően kis magasságon elindultam hazafelé, és a felszállást követő 30. percben már ismét az ismerős betonon gurulok. Feladatom befejeztem.

Természetesen a valóságban nem lett volna ilyen egyszerű dolgom, hiszem nagy valószínűséggel a radart kikapcsolták volna, mielőtt tüzelési helyzetbe értem volna, valamint az ütegek környékén érhettek volna még meglepetések. De bemelegítésnek én megelégszek ennyivel, a folytatásban kipróbálok egy új eljárást, de ez már egy másik történet….