2008. május 29. csütörtök, este hét óra… A sikeres szigorlatom után fáradtan, de annál boldogabban hazafelé tartok Veszprémből Győrbe (Pápa érintésével). Azon gondolkodok, hogy másnap igazán megérdemlek egy kis pihenést. Valami olyasmi programot kéne tervezni péntekre, ami már nagyon régen foglalkoztat. Elhatároztam hogy aktív pihenés gyanánt másnap, felderítem a pápai katonai repülőtér déli részét, különös tekintettel a 34-es kifutó előtti területet, hiszen már csak néhány hónap és megérkezik az első C-17-es gigász méretű szállítógép új lakhelyére. Az érkezésre már készülünk Gábor barátommal, hiszen az új, magyar lajstromú gép mindenképpen kuriózumnak számít idehaza. Legfőbb cél természetesen bejutni a repülőtérre, de „B” tervként a pálya végénél lévő fotózást se szabad figyelmen kívül hagyni, sőt a pénteki nap után erősen megfontolóra kell venni a dolgot…

2008. május 30. délután 13:45 - A pápai személyvonatra várok a bringám társaságában az állomáson, ezalatt ellenőrzöm a felderítéshez szükséges felszereléseket…. Távcső, iránytű, újonnan beszerzett térképek a helyszínről, fényképezőgép (sajnos egy erősen korlátozott képességű zoom nélküli masinára hagyatkozok most, mivel szegény HP nagyjavítás előtt áll), no és persze némi hideg innivaló, mivel 33 fokot mutat a hőmérő. Végeztem az ellenőrzéssel, és már jön is a vonat.

14:30 - A pápai állomáson még egy pillantást vetek a térképre és megkezdem a tekerést a célpontig. Átvágok a városon, a várkerten és irány a város határa, ahol áttérek egy murvás útra. A térkép szerint, ha itt végig megyek, akkor pont kilyukadok a Pápa-Tatabánya bezárt vasútvonalhoz, ami a repülőtér déli végében fut el. A vasúton túl már a repülőtér kerítése és beljebb vele párhuzamosan az alpha gurulóút található, ami az előteret a 34-es kifutóval köti össze. A biztonság kedvéért azért egyeztetem az iránytűvel a térképet, hogy jó helyen járok-e, majd útnak indultam a vasút felé. Az út egy kilométer után átváltott murváról egy rosszabb minőségű földútra, és ekkor jöttem rá, hogy a csalánok és a rövidnadrág nem egy szerencsés párosítás, szerencsére ez a szakasz rövid volt és megpillantottam a vasutat, ahol az út keresztezte azt, megálltam körülnézni. Előttem kellett lennie a kerítésnek, de csak a folytatódó út látszott, ami egy fás, bozótos területre fut be, ami eltakarja előlem az A gurulót. Elnéztem jobbra a vasút folytatásának irányába, és észrevettem a bevezető fénysor narancssárga lámpadúcait, amelyek éppen keresztezték a síneket.

Úgy döntöttem előbb a kerítést keresem meg, utána majd a vasút mentén visszamegyek a pályához. Tovább tekertem a földúton a fák és bozótos irányába, a bozótos után már kicsit tisztult a terep, bár a fű nagyon magas, az utolsó fánál, nagy megdöbbenés és satufék… Kerítésnek nyoma sincs, viszont a reptér megvan, előttem három földhányásszerű alacsonyabb bunker háttérben a guruló úttal, ballra a hangárok, jobbra 34-es küszöb. Kerítés sehol. Elkezdtem kémlelni a hangárokat, egykoron itt laktak a Mig-21-esek és 23-asok, de most a hangárok mögé húzták őket, ami sajnos még innen sem látszik, mert takarásba vannak.

Következő lépésként a vasúton visszamentem a 34-es pálya tengelyéhez és készítettem néhány képet, innen nem küldhetnek el, mivel a vasúté a terület. A sínek kicsit össze-vissza rázzák a bicajt, amíg tolom, így lassan odaérek a bevezető fénysorhoz, ahol egy elhagyott faház is van (régen őrködtek benne?). Megdöbbentően közel van a beton küszöbje, a térkép szerint 400 méterre van tőlem, a vasúti töltésről jól belátni a pályát ideális a fotózáshoz, no meg élménynek se lehet utolsó az áthúzó gépek látványa, hangja. Itt is fotóztam néhány képet és két videót.

Ekkor éreztem úgy, hogy ide vissza KELL jönni, amikor mozgás van, és mivel az uralkodó szél északi ezért döntő többségben ezt a pályát használják a leszálláshoz-felszálláshoz… Mit nem adnék egy fejem felett áthúzó C-17-es látványáért, illetve egy Mig-29 vagy Gripen utánégetős felszállásáért. Még egy darabig nézelődtem itt is, de nem mentem beljebb, mivel az ILS antennája előttem 100 méterre volt.

A felderítésnek ezzel még nem volt vége. A következő lépéshez a Google Earth program adta az ötletet. Ha repülőtér déli végét nézzük, feltűnik a 34-es pályából keleti irányba kiágazik két út, az egyik egy rövid kanyargós, ami fehéren látszik a képen (valószínűleg régen a készültségi géppárnak adhatott helyet, ez a betonfelület esetleg bunker), illetve látszik egy másik út is ami másfél kilométer hosszú, sötét felületű és nyíl egyenes, amely egy körhöz hasonló alapterületű objektumba végződik. Itt az idő a felderítésre! Eddig csak találgattam, hogy mi lehet ez… Fedezék? Légvédelmi állás? Őrzik vajon? Használják még?

Ezért aztán tovább folytattam az utamat a síneken, úgy ötszáz métert tehettem meg, amikor is odaértem Pusztagyimót elhagyott vasúti megállóhelyéhez. Itt a feltételezett út irányába fordultam, átvágva egy mezőn, amit láthatóan traktorok is keresztülszeltek, mert eléggé kitaposták az utat. Egyre csak közeledtem egy fasorhoz, ami lassan keresztezni fogja az utamat, talán ott a keresett út? Közbe visszanéztem a kifutópálya felé, háttérbe a hangárok is látszanak, ekkor hirtelen sok apró felületet vettem észre, amin megcsillan a napfény. Egyből megálltam és kerestem elő a távcsövet a hátizsákból, hogy megnézzem mi az a csillogás, de éreztem, hogy szomorú látványba lesz részem… A csillogás a rendszerből évekkel ezelőtt kivont Mig-21-esek, Mig-23-asok és Szu-22-esek kabintetején megcsillanó napfény volt, ezekből a gépekből több mint 60-at (!) tárolnak a repülőtéren. Keserű volt így látni ezeket az egykoron büszke madarakat, hiszen régen személyesen is láttam repülni ezeket a lenyűgöző gépeket. Amíg máshol megbecsülték, és üzembe tartják ma is ezeket a gépeket, addig nálunk az enyészeté lettek. A mig-21-esek ma is repülnek a román, horvát légierőkben illetve a közelmúlta még a Csehországban és Lengyelországba is teljesítették a kötelességüket, így ezeknek az országoknak volt/lesz idejük ésszerűen dönteni a következő generációjú gépek beszerzéséről… De most ezen ne töprengjünk, mert csak rossz kedvem lesz tőle.

Folytatom utamat a szántón keresztül a fasor felé. Odaérek és megdöbbenve tapasztalom, hogy megvan az út, és nem is akármilyen. Aszfaltozott és kb. kétszer olyan széles, mint egy kétsávos főútvonal, kezdett gyanús lenni a dolog… ezt biztos nem a traktorosok használták gyorsulási versenyre...

Gondoltam először elnézek az út repülőtér felöli végéhez, az út szélére lehúzódva lassan közelítettem, mert tudtam, hogy ez a kifutópályába torkollik, így biztos összefutok valami őrséggel… Tévedtem csak egy elhagyott sorompót és betonkockát találtam, ami az úton volt. Visszaindultam a másik irányba, másfél kilométeren keresztül tekertem az ismeretlen objektum felé, mivel az út elég széles az volt az érzésem támadt, hogy egykoron repülőgépek használták, sejtésem beigazolódott…

Az út egy elhagyott erdős területen végződött, beljebb mentem és az egyik bokor mögött megpillantottam egy jellegzetes U alakú földsáncot, a sánc belseje le volt betonozva… nem is kérdés mit találtam… Repülőgép fedezék, pontosabban fedezékek, mert vagy 15 darab hasonló volt még ott, csak gondolom a rendszerváltást követően már nem használták ezt a területet. Az U alakú sáncok bunkerként is funkcionáltak, már leszerelték az ajtókat, ezért akár be is lehet menni. Az egyik központi bunkert én is megnéztem, odalépve az ajtóhoz, füstös dohos szag csapta meg az orromat. A bunker alagútszerű volt, át lehetett látni rajta, de azért odabent sötét volt, valaki már réges-régen lekapcsolta a villanyt, de úgy rendesen. Mielőtt beléptem behajítottam egy követ, a vadállatok miatt, de semmi. Kicsit úgy érzem magam, mint egy horrorfilmbe, elég ijesztő a környezet. Belépve a földön rengeteg elégett iratot látni mindenfelé, látszik hogy szándékosan elégették őket amikor elhagyták ezt a területet. Néhány foszlányt felveszek és megnézem, abban a körletbe való érkezést és elhagyást jegyezték fel. Sok mindent meg lehetne fejteni ezekből a foszlányokból, hogy milyen célt szolgált ez az objektum, amihez hasonló a repülőtér északi részéhez is csatlakozik, legalábbis a műholdképen látszik, de státusza számomra egyenlőre ismeretlen, aktív-e még vagy inaktív az a terület?

Egy biztos a dél-keleti szektor, ahol jártam már inaktív, de szívesen kutatnám még a titkait, ide még vissza kell jönni! Az órára nézek és megállapítóm, hogy 45 percem maradt a vonat indulásáig, ezért örült tempóba tekerek vissza a repülőtérhez vezető, már mondhatom, hogy guruló úton, majd áttérek a szántóterületre, vissza a vasúthoz, majd itt le kell szállnom és tolnom kell a bicajt mert szétráznának a talpfák. Közbe keresztezem ismét a 34-es pálya tengelyét, még egy utolsó pillantást vetek rá, aztán folytatom utam, és letérek a vasútról, irány a város és az állomás. Útközben leesik a láncom gyors szervizre kényszerülök, majd olajos kézzel folytatom az utamat eszeveszett tempóban, majd 5 perccel a vonat indulása előtt begördülök a pápai vasútállomásra….ömlik rólam a víz, de sikerült elérni a vonatot. Hazafelé töprengtem a látottakon, és egyre erősebben fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ide vissza KELL menni, és nem egyedül, hanem Gábor kerozingőzös társsal.