Napjainkban általánossá vált, hogy a korábban magasztos tartalommal bíró szavakkal úgy dobálózunk, mint kutya a csonttal. Példának okáért pontosan ez történik, amikor egy "valóságshow" szereplőjét a sajtó hősnek titulálja. Nem, a figura soha nem volt hős és alapvetően ("gyárilag") alkalmatlan rá, hogy valaha is az legyen, de ezzel a világon semmi baj nincs, mert hőssé válni valójában nagyon kevesek kiváltsága. Persze, attól még, hogy nem vagy/leszel hős, még lehetsz rendes ember.  Ami miatt ez a tendencia mégis rendkívül negatív, az az, hogy ezzel a valódi és tényleges hősöket degradálják le, értéktelenítik el. Hol van egy Majka, Aurelio vagy Alekosz, esetleg Molnár Anikó egy valódi hőshöz képest?!

Kit tekintünk valójában és ténylegesen hősnek? A válasz egyszerű: azt, aki ÖNFELÁLDOZÓ tettet hajt végre (azaz olyasmit csinál, ami előreláthatóan legalábbis a biztos halálhoz vezet) MÁSOKÉRT vagy egy "nagyobb és fontosabb" dologért, célért. Másodsorban az is hős, aki egy rendkívül "meredek" helyzetben kiemelkedően bátran viselkedik. Vagyis egy hős leginkább nem önös érdekből teszi kockára az életét, hanem azért, hogy (akárki) máson segítsen - vagyis "szimplán" bátor egy olyan szituációban, ahol (szinte) mindenki más pánikba esne vagy az életéért kezdene könyörögni. Ebből következik, hogy azért, mert valaki meghal egy háborúban (pl. cafatokra tépi a mellette becsapódó gránát, esetleg éhen hal vagy halálra fagy), még baromira nem lesz hős: egy hős csinál/tesz valamit, nem csak az események passzív és szenvedő alanya, hiszen utóbbiakat áldozatnak hívjuk, nem hősnek. Következésképpen a tűzoltók (amikor berongyolnak egy égő házba menteni) márpedig hősök (bár mindenki más is az, aki ugyanezt teszi - akkor is, ha nem tűzoltó). Hős az is, aki kiment egy fuldokló gyereket egy jeges tóból, de nem hős az, aki megnyer egy futóversenyt. Mindkettő ünnepelhető tetszés szerint, de az utóbbi nem hős. Ez van.

Ez a téma általános része, a másik a hivatalos, azaz amikor valaki egy pecsétes papírt kap arról hogy ő hős (vagy a hozzátartozói kapják ugyanezt a papírt, mert az érintett már nem él). Az egyszerűség kedvéért nézzünk orosz példákat (nem azért, mert ne tudnánk magyar példákat dögivel - ne akadjunk fenn a képek színvonalán), mert ott a hősiességért az eléggé egyértelmű és konkrét "Oroszország Hőse" kitüntetést adják. (És léteznek a "Bátorságért" és a "Férfiasságért" kitüntetések is - utóbbinak a világon semmi köze a szexhez, nyugi.) Ez azért egy érdekes dolog, mert az űrhajósok például alanyi jogon megkapják az Oroszország Hőse Aranycsillagát, azaz lényegében felülnek egy halom robbanóanyag tetejére és máris hősök lesznek, pedig ezen kívül mást csinálni nagyjából esélyük sincs. Hogy ez bátor dolog, az kétségtelen, de hogy hősies-e napjainkban (amikor az űrrepülés már nem igazán számít extrának), azon lehet vitatkozni, mindenesetre az oroszok dolga, hogy kit és mivel tüntetnek ki. (Tehát jelen írás szerzője nem egy hős-típus, mert nem áll le Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnal vitatkozni. :D) A téma aktualitását az adja, hogy nemrég lelőttek a terroristák (ostobák és szarháziak kedvéért "mérsékelt ellenzékiek"*)  egy orosz Szu-25-öst Szíriában, melynek a pilótája katapultált, majd a földön kialakuló (számára egyáltalán nem kedvező) helyzetet egy kézigránáttal oldotta meg, miközben még hozzátette: "Ezt a srácokért!". Nem okozhat túl nagy meglepetést, hogy a pilóta, Roman Filipov gárda őrnagy Oroszország Hőse lett.

Mennyire felel meg a pilóta cselekedete a korábban leszögezett hősi definíciónak? Az biztos, hogy nem esett pánikba, nem könyörgött az életéért, tehát bátor volt. Ugyanakkor abban a helyzetben nem mások életét mentette, hanem kizárólag a sajátját, viszont így (lsd. "nagyobb és fontosabb" dolog vagy cél) megakadályozta azt, hogy élve történő elfogását követően a terroristák a kivégzését mutogathassák a világnak, amivel elkerülte azt, hogy megalázzák őt és a hazáját, illetve borzalmas pillanatoktól kímélte meg a saját családját is, vagyis nem úgy állt a helyzethez, hogy "Ha szerencsém van, akkor előbb szabadít ki valami Szpecnaz alakulat, mint hogy élve felgyújtanának ezek a terroristák "mérsékelt demokraták"." Valószínű, hogy a pilóta inkább az orosz hírszerzési jelentésekre hagyatkozott, mint az észak-atlanti térség sajtójára ezen döntésében - és lássuk be, neki volt igaza: a szíriai "mérsékelt ellenzék" pont olyan, mint az "orosz ellenzék": nem létezik. Igen, néhányan valóban tetszelegnek ebben a szerepben, de a támogatottságuk a nullához konvergál, Oroszországban meg aztán különösen (a 10 milliós Moszkvában egy pár ezer fős tüntetés esélyesen az orosz Btk. csoportos alakzatát sem meríti ki, lévén az ilyesmi még a kb. 2 milliós Budapesten is komolytalan). Arról nem is beszélve, hogy miféle ellenzék az, akik amúgy rutinból fejeznek le vagy gyújtanak fel mindenkit, akik nem az ő céljaikat támogatja? Természetesen a hősök megítélése messze nem egységes, hiszen pl. a 300 spártai hős a perzsák szemében más megítélés alá esik, de ez már az ő bajuk. Ennek megfelelően egy terrorista, ha lebombázzák a cimboráit, civilekként fog róluk beszélni, hiszen a csapatuk tagjai nem felelnek meg a katona definíciójának - de ettől még nem lesznek civilek, vagyis a lebombázójuk simán lehet hős, hiszen szó sincs háborús bűnről (civileknek nincs fegyvere, ugyanis).

Természetesen nem képezi vitat tárgyát, hogy az orosz "nemellenzéki" (lsd. "putyinista") sajtó (propaganda) azonnal rástartolt a témára: felismerték a történtek propagandaértékét, túl azon, hogy a sztori "nemputyinistaésfőlegnemorosz" területen is komoly elismerést aratott, még annak ellenére is, hogy a pilóta orosz volt. (Felmerült az is, hogy az őrnagy korábban a Krímben, ukrán pilótaként szolgált - amit persze Ukrajna azonnal tagadott. Szokatlanul őszinte önkritika ez az ukránoktól, főleg annak fényében, hogy az ukránok részéről a legbátrabb fellépés az orosz katonákkal szemben a "krími balhé" idején az volt, amikor fegyvertelenül(!), énekelve próbáltak egy bázist "visszafoglalni". Mondani sem kell, az akció szánalmas kudarc volt - és ami még kellemetlenebb, az oroszok nem nyitottak tüzet rájuk - bár ez nem sokon múlt. Ivánéknak van humora, Szergejéknek Szerhijéknek kevésbé (igen, volt lövöldözés a Krím visszafoglalása során az orosz és ukrán csapatok között, de az áldozatok számát bárki megszámolhatja egyetlen kezén, nem beszélve arról, hogy a témában az orosz "propaganda" sokkal reálisabb volt, mint az amerikai a második iraki háború kapcsán, lsd. "iraki tömegpusztító fegyverek" - amelyeket amúgy eredetileg az amerikaiak is szponzoráltak Iránnal szemben). Ciki.

Képtelenség kihagyni a téma kapcsán az értelemszerűen nem ukrán viccet:
Egy riporter faggatja az ukrán elnököt:
- Elnök úr, a Krím Ukrajna részét képezi, ugye?
- Természetesen.
- A szakadár kelet-ukrajnai részek is Ukrajna részét képezik, igaz?
- Hogyne.
- Akkor miért lövik a kelet-ukrajnai területeket az ukrán csapatok?
- Mert ott orosz katonák vannak!
- Értem. És akkor miért nem lövik a Krímet is?
- Hmm... Hát, izé... Ott tényleg orosz katonák vannak...

Nos. A hősök után és kapcsán akkor rátérhetünk a propagandára, mert a kettő nehezen elválasztható egymástól: hiába vagy hős, ha erről a kutya nem szerez tudomást - ez a propaganda dolga, tudatni a világgal, hogy mekkora hős vagy/voltál, ezáltal példát mutatni a honfitársaidnak és a világnak, mert hogy az egésznek ez a lényege, az alfája és omegája (persze nem csak a hősiesség lehet a témája, hanem gyakorlatilag bármi). Egyben persze a hősök iránt kifejezett tisztelet is rendkívül fontos, valamint az, hogy ezt a potenciális (leendő) hősök lássák, tapasztalják és ezzel "neveljék" őket (ennek célja persze lehet pozitív és negatív is). Nos, ebben az oroszok (korábban szovjetek) messze a legjobbak - ezért vettük őket példaként alapul. Igen, az amerikaiak pazar filmeket tudnak készíteni a témában és (másokhoz hasonlóan) tisztelik és becsülik a hőseiket, csakhogy az ilyesmi az oroszoknál sokkal inkább a része a mindennapi életnek. Nem arról van szó, hogy az amerikaiak között ne lennének hősök, mert nagyon is vannak, akár a hétköznapi, normális emberek szintjén, hanem arról, hogy az oroszoknál ez elsősorban nem  filmekben jelenik meg, hanem kitüntetéseket viselő személyekben, népszerű zenékben - de legfőképpen a hétköznapokban, az átlagemberek szintjén, nem pedig egy zászlóban. Mindez persze az amerikaiaknál (is) tapasztalható, csak nem ilyen mértékben - csakhogy például náluk a himnuszuk esetében az "állunk vagy térdelünk" kérdés legalábbis vitatott, így hát nem ők lettek a példa, pedig sokkal látványosabb videókat tudnánk onnan linkelni.

Tehát, lássunk néhány példát. Igen, én is látom és olvasom, hogy "Putyin", de ez pont és messze nem róla szól:

https://www.youtube.com/watch?v=5hsBw9K0ZPs

Még egy kis "propaganda":

https://www.youtube.com/watch?v=-r0nCv0EIks

Nálunk ugyebár a Himnusz és a Szózat az, amire a "nép" vigyázba áll, Ivánéknál nem csak (kb. mintha nálunk holmi "Lagzi Lajos" nótára állna fel mindenki, de ez megfigyelhető az első videónál is). A szöveg persze rendkívül fontos:

https://www.youtube.com/watch?v=r8xsrA1NN5c

A propaganda nem egy olyan borzalmas dolog, mint ahogy beállítják, a kérdés pusztán csak az, hogy kinek az oldalán áll:

https://www.youtube.com/watch?v=cWrdAyP5aO0

(Igen, a "szakállas fickó" Szergej Badjuk, az orosz katonai titkosszolgálat, a GRU egyik kiképzője.)

Ezzel szemben a "mi propagandánknak" mindössze annyira futja, hogy hetente párszor előadják, hogy a szír rezsim csapatai vegyifegyvert vetnek be és az oroszok lebombáznak egy szír város valamely negyedében annyi kórházat és civilt, amennyi amúgy a világon összesen nincs. (Tudni kell persze, hogy ha egy fegyveres bemegy egy kórházba, akkor onnantól az az épület nem csak az izraeliek, de az oroszok és az amerikaiak (vagy bárki más) számára egy teljesen legális katonai célpont.) Szégyen, hogy az európai polgárokat mégis ekkora hülyének nézik - és ezt csak azok múlják felül, akik ezt a propagandát el is hiszik. Tényleg van olyan hülye, aki a "fehérsisakosok" című sci-fi (a nyugati propaganda szerint dokumentumfilm) alapján elhiszik, hogy egy ideggáz-támadás után mezitlábas-pusztakezes "mentőalakulatok" túlélik az egész felhajtást, miközben az idegmérgek bőrön át is felszívódnak? Ha ezek a figurák valóban helyi "Teréz anyaként" funkcionálnának, már régen mindannyian halottak lennének, nem baj?!

Tehát mindennek fényében látni kell, hogy az úgynevezett "orosz propaganda" egy létező dolog: így hívjuk azt, amikor az oroszok a saját nézőpontjukat ismertetik, mert megteszik, erre van a Russia Today vagy a Sputnik. Mi ezzel a gond valójában? A világon semmi, lévén marhára nem kötelező megnézni/elolvasni egyiket sem: ez pont olyan, mint amikor egy ország sajtója a kormánnyal egyező (vagy éppen azzal ellentétes) álláspontot képvisel: joguk van hozzá. Ehhez képest a vicc az, hogy a "demokrácia őshazája", az USA az ellenvéleményeket nem viseli el és a saját kivételességéről papol, ami az ottani ún. "rendőrterror" és iskolai mészárlások vs. fegyvertartási jog fényében minimum szánalmas, hogy az elektori rendszert meg se említsük (Hillary Clinton több szavazatot kapott, mint Donald Trump, mégis utóbbi lett az elnök), mert mindezek fényében az USA a saját elveit is folyamatosan leköpködi, de ez messze a kisebbik baj - ott van pl. a hazugságon alapuló iraki vagy líbiai háború, hogy a Tonkini incidenst már ne is feszegessük. Az RT és a Sputnik betiltása amerikai vagy angol szempontból "oké" lenne - és akkor most képzeljük el, mi történne, ha itthon vagy Oroszországban betiltanák a CNN-t vagy a BBC-t... Érthető már a kettős mérce, mint úgynevezett "európai érték"?

Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy napjainkban az oroszok a jó fiúk, azt viszont igen, hogy az amerikaiak (és szövetségeseik) már régóta nem azok a jófiúk, akik valaha voltak (a szovjetekkel szemben). Önző sz*rháziak (enyhébb kifejezés sajnos nem lenne tényszerű, bocsánat) ezek mind, kivétel nélkül - csak baromi gáz, ha valaki torokra veszi valamelyik oldalt: ez napjainkban jellemzően az amerikaiakat jelenti a hazai sajtóban, márpedig ők is pont olyan trógerek, mint akár az észak-koreaiak vagy az oroszok - csak "jobb" (azaz nagyobb tömeget ér el) a sajtójuk. A baj ezzel pedig az, hogy az "észak-atlanti" propaganda nyomatásával meghülyítik a népeket, amikor nem a tényeket, hanem a saját olvasatukat közlik velük.

Létezik magyar propaganda is, természetesen és nagyon helyesen, legfeljebb nem így hívjuk - de mindenképpen kiemelkedő elismerés illeti érte a "Kowalsky meg a Vega"-t, mert ez tőlük jött, a Honvédség meg (nagyon helyesen) felismerte az értékét:

https://www.youtube.com/watch?v=iAp0frBykkA

Persze van béna propaganda is, például amikor egy kétségtelenül befolyásos (és amúgy messze nem "filantróp" - csak, hogy a másik oldalba is "rúgjunk" egyet: a tények szogorú dolgok) milliárdossal riogatják az egybites választókat, vagy "légierő indulóként" akarunk eladni holmi sramlit - utóbbi annyira gáz, hogy inkább be sem linkelem.

Természetszerűleg a propaganda nem csak arra jó, hogy a "sajátjainkat" inspiráljuk vele, hanem arra is, hogy a "számunkra nem kedves" figurákat lejárassuk mások előtt. Igen, ezt nevezik a "Skripal case"-nek, bár ez leginkább annak a tipikus esete, hogy hogyan buktassuk le saját magunkat, hogy hazudunk: mint "köztudott", Szergej Szkripalt és lányát megmérgezték Putyinék egy padon az angliai Salisburyben. Ja, nem: egy étteremben a pizzával. Ja, nem: otthon, a kilinccsel. Mindezt 100 gramm "Novicsok" nevű, a jelenleg ismert leghalálosabb idegméreggel. ÉS TÚLÉLTÉK!!! (Ahogy az angol rendőr is.) :D Természetesen az anyag "highly likely" ("nagy valószínűséggel") Oroszországból származott, amit a közeli Porton Down szakértői is megerősítettek, igaz, hozzátették, hogy fogalmuk sincs, honnan származik. Erről sejtésük már csak azért sem lehet, mert az idegméreg egyik szovjet fejlesztője már régen az USA-ba költözött és ott kiadott egy könyvet, ami alapján a Novicsokot (kis túlzással) bárki "összepancsolhatja" megfelelő tudással és laborral, mint ahogy a csehek meg is tették. (Meg adtak is el belőle Oroszországban az oroszok a jelcini időkben.) Hogy miért a lejárató propaganda tipikus esete ez? Egyrészt, mert az ex-GRU-s (értsd: orosz szemszögből áruló) Szergej Szkripalt az oroszok már számtalan alkalommal kinyírhatták volna odahaza úgy, hogy az eltűnésén kívül semmi nem tűnik fel senkinek - a lányával együtt vagy nélküle. Ezen felül a Novicsok alkalmazása nem pusztán olyan, mintha a névjegyüket hagynák hátra, de 100 gramm belőle nem csak Szkripalékat, de fél Salisburyt lemészárolta volna valójában, minimum. (Mert idegméreg és mert halálos, nem pedig holmi átlagos influenzavírus, amit egy egészséges ember röhögve és lábon kihord.) Ha a szovjetek/oroszok valóban ki akarnak/akartak nyírni valakit, akkor az meg is hal(t). Sztyepan Bandera (és még sokan mások) tudna mesélni erről, de ahhoz túl kellett volna élnie az ellene elkövetett merényletet. Nem tette, mert nem bízták a véletlenre, pedig "csak" ciánt kapott, nem ám 100 gramm Novicsokot. Ezen túlmenően az angol "nyomozás" az eddigi hírek alapján az európai értelemben vett nyomozás kritériumainak a legkevésbé sem felel meg, de legalábbis annyi baromságot hordtak már össze vele kapcsolatban az angol politikusok, hogy totálisan hiteltelenné vált az egész műsor: miért nem tudták eldönteni, hol mérgezték meg Szkripalékat (ráadásul mindezt úgy, hogy ezek többsége nyilvánvaló baromság, lévén az étteremben MINDENKINEK megkellett volna halnia), ők miért élték túl a 100(!) grammot (miligramm is bőven sok amúgy) belőle, miért haltak bele a tengerimalacok és miért nem a macskák? Satöbbi. Egy lehetőség maradhat még: egy "false flag" (hamis zászlós) művelet, de az angolok helyzetén ez sem javít semmit, hanem inkább tovább ront, lévén bedőltek neki.

Természetesen az orosz propaganda sem mindig hozza a formáját, ilyen volt például az, amikor a maláj B777 lelövésével egy ukrán Szu-25-öst vádoltak meg, muhaha. Szerencséjükre ott van a hivatalosan ellenük dolgozó, bár a vizet mégis az ő malmukra hajtó Bellingcat, amely a gépet lelövő üteget olyan "alaposan lenyomozta" az interneten keresztül(!), hogy a járművet Oroszországból a szakadároknak Ukrajnába leszállító orosz katonák létszáma napjainkra már megközelítheti (szerintük) az ezres nagyságrendet: gyengébbek kedvéért ennyien nem, hogy kamionnal, de puszta kézben is elvihették volna azt a több tonnás járgányt. Persze, azt azért szögezzük le, hogy az említett "civil oknyomozók" fő alakja egy igazi amatőr, aki köznevetség tárgyát képezi a valódi szakértők/hozzáértők között, például azért is, mert még amerikai(!) szakértőnél, konkrétan a MIT (Massachusetts Institute of Technology) professzoránál is okosabbnak képzeli magát.

"Szerencsére" a Facebook (is) felismerte már az álhíroldalak veszélyét, szűrik is őket (feltűnt valakinek?), de a propaganda (hiába, hogy álhír is lehet) továbbra is árad ránk, mert nem mindig csomagolják amatőr módon, vagyis simán szembe is jöhet az esti hírekben a tévében. Ez bizony ilyen, együtt kell élni vele.

*Korábbi írásunkban már tisztáztuk, hogy az úgynevezett "mérsékelt ellenzék" nettó iszlamistákat jelent, valódi és tényleges demokraták nem léteznek a szíriai "ellenzék" köreiben. Női egyenjogúság? Na ugye.

DISCLAIMER:

Ezúton kérjük olvasóinkat, hogy ne dőljenek be semmiféle propagandának: az orosznak sem, de a többinek sem. Akinek van agya, használja is. Köszönjük.