2000. augusztusában végleg befejeződött a MiG-21-es pályafutása a Magyar Légierőben. 1961-óta generációk számára jelentette a katonai repülés csúcsát a típus. Pilóták, műszakiak, sorkatonák százainak munkája tette lehetővé, hogy a deltaszárnyú a levegőbe emelkedhessen. Két volt sorszerelő Csillag László (Nyegle) és Nagy Lajos (Lala) visszaemlékezései alapján megismerhettük, hogy milyen volt dolgozni a gépeken. Ők most 38 év után ismét beléptek  az egykori MiG fészek kapuján az MH Pápa Bázisrepülőtéren.

És akkor újra  bevonultunk!

Talán napra pontosan 38 év után újra megkaptuk a „Behívónkat” és ahol annak idején találkoztunk, most  itt állunk a MOM Művelődési Ház előtt. Jómagam Csillag „Nyegle” László és Barátom és bajtársam Nagy „Lala” Lajos. Hát elindultunk, de nem a jó öreg Csepel platóján és vonattal, hanem már a jóval kényelmesebb Forddal.

Az utazás is kényelmesebb volt mint annak idején  a zötykölődő vonattal, de akkor a hatalmas előnnyel hogy 20 éves fiatal srácok voltunk, tele izgalommal és ambícióval a  reánk váró élmények előtt. Most már azért a vállunkon „lévő” majd 60 év súlya kicsit talán meglátszik, bár belül most is fiatalok vagyunk. Pláne egy ilyen esemény előtt.

Mi vár ránk? Milyen lesz a benyomásunk ennyi év után? Hogyan néz ki a piros vonal? Mit fogunk megismerni ennyi év után? Ezekről beszélgettünk az úton és így hamar elrepült az idő, egyszer csak befordultam a laktanya elé.

Megváltozott, de a lényeg ugyanaz. Gondoltam  katonásan lejelentkezem mint annak idején. „Százados Úr Csillag tizedes (mert az vagyok) jelentem, hogy szabadságunkról bevonultunk, szabadságunk idején rendkívüli esemény nem történt…… csak eltelt 38 év.”

Átléptük a „bűvös” kapun és elindultunk a találkozóhely felé, ami a frissen felújított 08-as MiG-23-as felé. Beszélgetés  közben eszünkbe jutott a régi katona nóta hogy „ Százados úr sej haj, százados úr sej haj ha fel ül a lovára,

[caption id="attachment_6926" align="aligncenter" width="560" caption="Nagy Lajos és Csillag László"][/caption]

visszatekint sej haj, visszatekint sej haj az elfáradt bakára, …..ugye fiuk, ugye fiuk szép élet a katonaélet, csak az a baj sej haj, csak az a baj sej haj hogy nehéz a viselet”. Ami talán nem is volt olyan nehéz és ezt a nótát sem énekli már senki, legfeljebb a „ Vitéz Nagybányai Horthy Miklós katonája vagyok én” kezdetűt. Ami annak idején a Kiliánon   elhangzott addig,  hogy „ Vitéz Nagybányai Horthy…..” és megállt a kép az alakuló téren.

Tudniillik hogy minden újonc  századnál volt egy „Nótafa” aki jelen estben nálunk egy kecskeméti tanyavilágból származó srác volt, aki mind politikailag, mind  ideológiailag  „felkészületlen” volt , de gyönyörű hanggal rendelkezett.

Na ezért tudta Nagy Sanyi  betanítani neki, ami aztán vérmes következményekkel járt. Úgy tudom hogy hamar le is szerelték a srácot (ezt is akarta) és rövidesen eltávozott a  „kapitalizmusba” , nem rontva tovább a szocialista erkölcsöt.

[caption id="attachment_6927" align="aligncenter" width="560" caption="Csillag László és Simon Róbert - Akiknek köszönhetjük - sokan mások mellett - a "08" oldalszmú MiG-23 MF megmentését"][/caption]

A gép előtt várt Simon Robi barátom minket hogy mint megbízott „szolgálat vezető” végig kalauzoljon minket ahol lehet.

Az első út természetesen a piros vonal déli része az ott álló szeretett Mig-21-hez vezetett. Itt aztán előjöttek az érzelmek és az emlékek, na és a szakmai felkészültség is. Mivel Lala barátom mindjárt mutatta hogy mire kellett odafigyelni nagyon, a jobb futógondolában  ennek a takaró lemeznek  mindig pontosan a helyén kellett lennie.

[caption id="attachment_6928" align="aligncenter" width="560" caption="Hamarosan új csoda születik..."][/caption]

Sokat beszélgettünk  Balogh Attila százados úrral is aki még élénken emlékezett Lala 4406-ra, (ami most a Grazi Múzeumban van) Aztán a „szolgálat vezetőnk” elvitt az új hangárba ,ahol a Kutató-mentő helikopterek vannak készültségben.

Írány a piros vonal északi vége! Ott ahol Én szolgáltam az 1.században, hát furcsa volt. Az üres „kutyanyelvek”... próbáltam elhitetni magammal, hogy repülés van azért üresek. Összenéztünk Lalával. De hát nem így volt és azt hiszem egyhamar nem is fog ezeken a sokat látott „kutyanyelveken” magyar vadászgép állni. Egyhamar nem lesz rajtuk karbantartó nap vagy repelőzetes.

[caption id="attachment_6929" align="alignnone" width="560" caption="A kutató-mentő szolgálat két Mi-17-es helikoptere Pápán"][/caption]

Néztem barátomat….elmerengve kereste az emlékeket az 1-es és 2-es zóna felé nézve és azt hiszem hogy meg is találta azokat... ezen a helyen állt a 9601-es.9602-es,és a 9603-as. Fújt a megszokott északi szél de nem éreztük most sem, talán az idő pergett vissza velünk, de egy biztos hogy itt akkor megállt. Visszafelé megálltunk  még a régi hangárnál Lala kedvenc őrszolgálatának helyszínén is .

Már eltűnt a régi nyüzsgés, ami volt tele gépekkel, neki vetkőzött szerelőkkel hogy minél hamarabb újra szolgálatba álljanak.

Sajnos  a két leglényegesebb helyről már lemaradtunk a régi Készültségi hely  és a sokat emlegetett 40-es épület ahol annyi napot, hónapot eltöltöttünk. Már nincs! Az idő és a buldózerek lerombolták, mint annak idején Karthágót, talán csak sóval nem szórták be, hogy „írmagja” sem maradjon. Pedig a Kesziben sok napot eltöltöttünk a Lalával, amire mindig büszkék vagyunk.

Itt szeretnénk megköszönni Simon Robinak, Balogh Attila századosnak, Balogh Attila főtörzsőrmesternek a segítséget,  hogy végig sétálhattunk újra ezeken a helyeket, ahol ifjúságunk egy darabját hagytuk, ahol most emlékezhettünk a szépre és a jóra!

Megköszönjük azoknak a elöljáróknak akik engedélyezték a belépést, hogy néha elszorult torokkal és pár könnycseppel  a szemünk sarkában visszaemlékezhettünk!

Kifelé a kapunál eszünkbe jutott a másik régi katona nóta „benne van a zsoldkönyvem meg a leszerelő civil levelem…………mennek haza végleges szabadságra”

Lala köszönöm, hogy eljöttél velem és  Erőt , Egészséget!!

NEKÜNK MEGTISZTELTETÉS VOLT  ITT SZOLGÁLNI, AZ MH. 47. PÁPA HARCÁSZATI REPÜLŐEZREDBEN (NÉHAI MN 5081.)!

KÖSZÖNJÜK!  „Nyegle és Lala”