A Magyar Légierőben alkalmazott repülőeszközök száma a 90-es évek eleje óta töretlenül csökkenő (zuhanó) tendenciát mutat. Ez a folyamat sajnos nagyon úgy tűnik, hogy nem zárult le még. A folyamatos leépítésnek köszönhetően alapvető képességek tűntek el a légierő fegyvertárából. Az elmúlt 20 évet értékelve, kijelenthető hogy a légierővel kapcsolatos stratégia hiánya miatt mára a működési minimum szélére - bizonyos területeken az alá - sodorta a "haderőnemet".  Számos típus pótlás nélküli kivonása irracionális döntéseknek volt az eredménye, amely maga után vonta a védelmi képességek csökkenését és az értéket képviselő technika elherdálását is.

Tény, hogy a néphadseregtől megörököl struktúra racionalizálásra szorult a rendszerváltás után. De ne feledjük el, hogy a Délszláv válság legsötétebb heteiben történt légtérsértésék és a barcsi bombatámadás idején pengeélen táncoltunk az akkori technikai lehetőségeinkkel is. Ebben az időszakban fogalmazódott meg a MiG-29-esek államadósság terhére történő beszerzése is. Az NDK megszűnését követően az újraegyesült Németország ajándékaként érkeztek az L-39 Albatroszok, valamint 20 db Mi-24 típusú helikopter is (P és D változatúak). Az ex-német helikoptereket Szentkirályszabadján tárolták, mivel üzembe helyezésükre nem került sor - két P változatú gép kivételével. A szögesdrótos kerítéssel lezárt területen sorakoztak a helikopterek éveken keresztül, a katonák a kérdéses helyet csak Jurassic Park-ként emlegették. Azóta az üzemen kívüli gépek száma a többszörösére nőtt az évek alatt, így méltán kiérdemelte - a címben is szereplő - Jurassic Air Force, nem túl hízelgő kifejezést. Jelenleg az országban öt helyen tárolnak nagyobb mennyiségben rendszerből kivont repülőeszközöket.

Pápa

1997-ben itt került kivonásra a MiG- 21 MF, MiG-23 MF és UB, valamint a Szu-22 M3 típusok is. Az átgondolatlanság egyik mintapéldája a Szu-22 magyarországi története, a vásárlásnál sikerült a "szerényebb" képességű M3-as típusváltozatot kiválasztani, bár így is jelentős csapásmérő kapacitást képviseltek a gépek, széleskörű fegyver arzenál is rendelkezésre állt az eredetileg Taszáron szolgált típushoz. A kivonásuk előtt esett át jó néhány példány az ipari szintű nagyjavításon - ami nem kevés költségen valósult meg - , tehát még évekig szolgálhattak volna ezek a vadászbombázók.

Kivonásukkal átmenetileg megszűnt a légierő csapásmérő képessége, napjainkban elméletben a Gripen is rendelkezik csapásmérő képességgel, de a feladathoz jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő fegyverzet a Maverick rakétákon kívül. 2000-ben pecsételődött meg a reptér sorsa, amikor is kivonásra került a megmarad MiG-21 bisz és UM állomány is. A már korábban rendszerből kivont gépekkel együtt több mint 80 repülőgépet tároltak a repülőtéren, ez a szám némileg csökkent, de így is a legnagyobb az országban.

A haderőből kivont gépek hasznosítására próbálkozások sem történtetek. Az ezredforduló tájékán, még néhány ország tartósan használta a típust, így vásárlóként szóba jöhettek volna. A gépek állapotának megóvása nem valósult meg, az időjárás viszontagságainak kitett gépekről idővel elkoptak a védőponyvák, a be- és kiömlőnyílást védő zárófedelek elrozsdásodtak, eltűntek. A sárkányszerkezetek visszafordíthatatlanul korrodálódtak. Egy-egy kivonás alkalmával, divat volt a konzerválásra történő hivatkozás, a valóságban tényleges állagmegóvásra nem volt példa. Mi a helyzet jelenleg?

A közelmúltban két elgondolkodtató dokumentum került fel a Parlament honlapjára.  A Honvédelmi Minisztérium felé feltett kérdés ITT tekinthető meg, a válasz pedig ITT található. Szumma-szummárum a feltett kérdés a Pápán tárolt gépek tárolási, őrzési körülményeit, valamint a jövőbeni kilátásokat firtatja. A kérdés csupán több mint 10 évet késett, mondhatni a kérdező legalább két szempont szerint is melléfogott, egyrészt már nem aktuális, másrészt nem az igazi problémára mutat rá. (Jelenleg sokkal fontosabb lenne a közelmúltban kivont MiG-29-eseink helyzetével foglalkozni! Erre később még visszatérünk.) A HM válasza kijózanító, a gépek státusza kiválóan jellemzi Magyarországot: először egy HM cégnek adták el a földhöz ragadt flottát, majd ez a cég továbbpasszolta őket egy másik cégnek, tehát a volt harci gépek nem állami tulajdonban vannak jelenleg, hoppá!!! Igaz, hogy a hasznosításukra már régen nincs lehetőség, ám ez a folyamat mindenképpen megdöbbentő.

Kecskemét

A légierő legfontosabb bázisának is megvan a maga Jurassic Parkja, néhány L-39 Albatrosz és 25 db MiG-29 vár sorsuk jobbra fordulására. A duplasvancúak napjainkban is potens típusnak számítanak a fegyverpiacon, számos NATO tagország tartja még rendszerben őket. Ezért ésszerű lépés lenne a flotta tagjait értékesíteni, persze a kép itt sem felhőtlen mivel az eredeti 28 gép közül hármat elvesztettünk repesemény kapcsán, valamint a mostoha alkatrész ellátásnak köszönhetően kannibalizáltak jó néhány példányt. Ezeket magyar terminológia szerint konzerválták, tehát állapotuk hasonló a pápai társaikéhoz, értékesítése reménytelen a szakszerűtlen állagmegóvás miatt.

[caption id="attachment_2668" align="aligncenter" width="550" caption="Mig-29 és L-39 - Jurassic Air Force"][/caption]

A közelmúltban leállított példányok megóvása most létfontosságú lenne, ezeket értékesíthetnénk vagy csere ügylet keretében más repülőeszközökre cserélhetnénk. Természetesen, ha a hozzáállás változatlan, akkor napról-napra romlik a racionális hasznosítás lehetősége. Az Albák közül néhány gépet visszavásárolt a cseh gyártó, majd némi átalakítás után civil felhasználóknak adták tovább őket. A nálunk megmaradt példányokat Kecskeméten és Szolnokon tárolják. A típus kivonásával egy újabb alapvető képességet veszített el a légierő, mivel számos feladat hatékony megoldásához a legolcsóbb a szubszónikus gyakorlógépek alkalmazása, gyakorlatilag a környező országok közül egyedül mi nem alkalmazzuk a kérdéses kategóriát.

Szolnok

A szentkirályszabadjai repülőtér bezárását követően az egyetlen helikopteres alakulat a szolnoki maradt. A forgószárnyasoknál a lassú leépülés volt tapasztalható, ez egyaránt vonatkozik a szállító és harci helikopterekre is, az egykoron megfelelő gépszám lassan elolvadt, ahogy kirepülték a gépek a naptári élettartamukat. Utólagos beszerzés nem történt, az ajándékként (!) érkezett ex-NDK harci helik közül mindössze kettő üzembe helyezése történt meg. A maradék 18 német gép állapota jelenleg ismeretlen, nem tudni hogy repülhetnek-e valaha, egy biztos hogy az eredetileg meglévő gépeink üzemideje lassan elolvad.

Jelenleg egyre több kérdőjel tornyosul a Mi-24-esek magyarországi jövője előtt. A szállítóhelikoptereknél hasonló a helyzet, annyi különbséggel hogy jövőbeni alkalmazásuk biztosra vehető, hiszen alapvető feladatokat látnak el, többek között tervben van két gép afganisztáni alkalmazása is, valamint két gépet Finnországtól kapunk ajándékba. Az üzemidővel nem rendelkező gépeket  Szolnokon, Mezőfalván és Tökölön tárolják, utóbbiakra ugyanaz jellemző mint a pápai gépekre, tehát nem állami tulajdonban vannak.

Bár minden repülő eszköz életében eljön az a pillanat amikor az végleg a földhöz ragad. Viszont vannak esetek, amikor még van üzemidő tartalék, ekkor még értéket képviselnek ezek az eszközök és mindent meg kell tenni, hogy ezt az értéket racionálisan használják fel. Szakszerű konzerválással lehetőség lett volna arra, hogy stratégiai tartalékot képezzünk, vagy értékesítésig megőrizzük a gépek állapotát. Sajnos az utóbbi 20 éveben erre nem akadt pozitív példa Magyarországon, amely felveti az állami vagyon szakszerűtlen kezelését. Mielőtt bárki a katonákat kezdené hibáztatni, megjegyezném, hogy ez nem az ő feladatuk lett volna. Ugyanis a döntéshozóknak kellett volna biztosítani a szakszerű, racionális hasznosításhoz szükséges anyagi, technikai feltételeket.

Szöveg: Pap Ferenc