Mint arról már korábban beszámoltunk, Taki szerkesztő kollégának köszönhetően rendelkezünk egy extrém kis méretekkel bíró ContourHD kamerával. A kamera az első földi bevetését a HighFly Aviation A320 szimulátorában teljesítette, amelyről itt találjátok a felvételt. A kamera felbontása és nagylátószögű objektívje beindította a szerkesztőség fantáziáját: mi lenne ha a levegőben próbálnák felvételeket készíteni - lehetőleg minél sajátosabb módon. Több hajmeresztőnél hajmeresztőbb ötlet és néhány elhárító látogatása után végül a legegyszerűbb megoldásnál maradtunk: reménykedtünk, hogy egyszer ránk mosolyog a szerencse.

[caption id="attachment_3123" align="aligncenter" width="550" caption="HA-CTD: itt már a kamerával felszerelve (Fotó: Taki, Kerozingőzös Portál)"][/caption]

2010. június 23-án lehetőségünk nyílt egy Cessna 172-es fedélzetén a levegőbe emelkedni a Győr-Pér Repülőtérről. A felszállás előtt számos kamerapozíciót vettünk számításba, az ötletek között első helyen szerepelt a klasszikus fejkamerás megoldás. Előnyként mellette szólt, hogy egyszer már sikeresen teszteltük hasonló körülmények között, végül úgy döntöttünk, hogy emeljük a tétet és valahova a gép külső részére próbáljuk meg felerősíteni a szerkezetet.

[caption id="attachment_3126" align="aligncenter" width="550" caption="A kamera rögzített helyzetben. (Fotó: Flanker, Kerozingőzös Portál)"][/caption]

A rögzítés kivitelezése kulcsfontosságú kérdés volt, hiszen mégiscsak 100 csomós sebességről van szó, a kamera repülés közbeni elvesztésének gondolatával pedig - érthető okokból - nem igazán szimpatizáltunk. A rögzítés menetét szakmailag pilótánk, György Attila felügyelte.

[caption id="attachment_3122" align="aligncenter" width="550" caption="Repülés közben (Fotó: Taki, Kerozingőzös Portál)"][/caption]

A végső választás a bal oldali vízszintes vezérsíkra esett, ahol is először a kamera saját hevederét használtuk. Biztonsági fokozatként a klasszikus "szürke ragasztószalaggal" fedtük le a hevedert és a kamera vázát a nagyobb stabilitás érdekében - mint azt pilótánk kifejtette, ez mindenképpen szükséges annak érdekében, hogy Murphy ne vehesse át az irányítást a gép felett. Ha ugyanis a kamera elszabadult és beékelődött volna a magassági kormánynál, akkor most nem írnánk ezt a posztot. Mondanunk sem kell, egyáltalán nem spóroltunk a ragasztószalaggal és minden ellenőrzés után újabb és újabb réteg került a gépre és a kamerára. Nehogy félreértse valaki: csak és kizárólag arról van szó, hogy mi profik vagyunk, tehát biztosra mentünk...

Flanker kolléga észrevételei:

Mielőtt a torta habjára térnék, azaz a repülésre, mindenképpen tudatni szeretném ország-világgal, hogy a Győr-Pér repülőtér személyzete és vezetése a legjobb vendéglátók közé tartozik: nélkülük ez a poszt holtbiztosan nem jött volna létre, ahogyan a fényképek és a videó sem. A Szerkesztőség nevében is köszönetet szeretnék nekik mondani a segítségükért és főleg azért, hogy mindezt lehetővé tették. Természetszerűleg külön köszönet illeti a kiváló pilótát is...

A magam részéről mérsékelt lelkesedést mutattam, amikor értesültem a repülés és a videózás lehetőségéről: régóta ragaszkodom ahhoz a gondolathoz, hogy a halál két ifjú - és lehetőleg nimfomán - balerina társaságában érjen (a részleteket hagyjuk a fiatalabb olvasókra tekintettel). Korábban már volt példa arra párszor, hogy szemernyi kétségem sem volt afelől: rövidesen igen csúnya halálom lesz - és a csúnya alatt nagyon-nagyon csúnyát kéretik érteni, de olyan csúnyát, hogy arról még a bulvárlapok sem mernének tudósítani. Ezek után tehát egy esetleges lezuhanás gondolata nem különösebben hozott izgalomba, mindössze arra igyekeztem emlékeztetni magamat, hogy zuhanás közben ne kezdjek majd sikítozni: meghalni méltósággal is lehet, jobb esetekben legalábbis - már persze az én fogalmaim szerint.

Korábban is repültem már kisgéppel, de az meglehetősen régen volt, így amikor a hangár ajtaja kinyílt és megláttam a gépet, egy ideig még titkon reménykedtem, hogy valójában viccről van szó és a hangár egy nemlétező sarkából kitolnak egy komolyabb méretű gépet. Ezen reményemet a lajstromjel is fokozta némiképp: a CTD-ről nekem azonnal a "Crash To Desktop" kifejezés ugrott be...

[caption id="attachment_3166" align="aligncenter" width="550" caption="Hangári csendélet (fotó: Taki, Kerozingőzös Portál)"][/caption]

A "de hiszen ez nagyon kicsi" érzésem csak beszállás után múlt el, ugyanis örömmel konstatáltam, hogy elférek a gépben. A Cessnát anno úgy képzelték el, hogy nagyjából az autók szerepét fogja átvenni - ez nem igazán következett be eddig (főleg Magyarországon nem), de észrevehető ez az elképzelés a gép méreteiben is: nagyjából akkora a belső tere, mint egy középkategóriás autónak. Ezt az elképzelést az átlag autókhoz képest gyanúsan teleműszerezett, illetve kétkormányos belső tér cáfolja, de ez kifejezetten a repülő mellett szól.

[caption id="attachment_3163" align="aligncenter" width="550" caption="Fordulás közben (fotó: Taki, Kerozingőzös Portál)"][/caption]

Megjegyezném, hogy volt alkalmam már egy B737-es pilótafülkéjében is tiszteletemet tenni (a pilóták nem tudom, hogy merre jártak éppen akkor, de ez legyen az ő bajuk) és mondhatom, a Cessna simán veri kényelemben a Boeinget. Pontosabban a pilótafülkéjét és az 'Economy' osztályt - de valószínűleg még a 'Business'-t is. Ezen eset óta alakult ki bennem egyébként az a meggyőződés, hogy a pilótákat valójában volt harckocsizók közül válogatják, legalábbis a Boeingekre...

Azt hiszem, most kell bevallanom magyarázatképpen (ha még nem tűnt volna fel valakinek), hogy én mindig is a katonai repülőgépeket preferáltam, ezen belül is a szovjet/orosz gyártmányokat, amelyek köztudottan nem a miniatűr méreteikről híresek. Tehát a Cessna mérete ezért volt számomra kissé meglepő - némileg fura módon amúgy, hiszen tudtam, hogy ez egy kisgép lesz. Ugyanakkor ez az élmény kellett ahhoz, hogy megértsem, hogy - Lala bácsi által is megénekelt módon - miért repkednek olyan bátran a keleti blokkban szocializálódott pilóták.

Beszállás után a biztonsági övek bekapcsolása volt az első feladat, amivel sikeresen megküzdöttem, bár közben jót vigyorogtam magamban azon, hogy mondjuk 1500 lábról "hirtelen földet érve" ez vajon mennyiben segít rajtam - de a szabály az szabály, ugye. A felszállás lényegében sima volt, bár én eközben leginkább a videózásra koncentráltam...

Lényeg a lényeg, a levegőben a látvány kiváló: keveseknek adatik meg, hogy a Pannonhalmi Apátságot a levegőből is megtekintsék. Ugyanakkor persze a látvány ezen felül is egyedülálló, hiszen ilyen szögből nem sűrűn láthatja a környezetét az ember, még akkor sem, ha mondjuk gyakran utazik repülővel: az utasszállítók ennél sokkal magasabban repülnek, tehát ők a földi érdekességekről lemaradnak. Jó, a felhőknek is megvan a maga szépsége, de az más.

[caption id="attachment_3165" align="aligncenter" width="550" caption="A Pannonhalmi Apátság madártávlatból (fotó: Taki, Kerozingőzös Portál)"][/caption]

Azok kedvéért, akik még nem repültek és izgatja őket a dolog, hogy hogyan viselnék: a helyzet az, hogy amikor a gép felfelé vagy lefelé megy, az eléggé "búváros" érzés, de nem szükségképpen jár látványos és hangos - valamint a gépen tartózkodókat megbotránkoztató - reakcióval. Fura módon viszont az, amikor a gép fordul (és bedől), nem okoz ilyen jellegű problémát vagy nem olyan mértékben. Ugyanakkor ilyen helyzetben kinézni az ablakon magától értetődően adja a gondolatot, hogy kapaszkodni kell, valamint, hogy "Te jó ég, kibírja ezt ez a gép?!". Kibírja.

Akit ez nem nyugtatott meg, annak elárulom, hogy az egésznek két titka van:

a) ne repülj olyanokkal, akik már ismernek;

b) mosolyogj.

Ezen két egyszerű szabály lényege az, hogy ismerősök azonnal észrevennék a kényszeredett mosolyt a kezdő repülőkön - persze a leszállás utáni őszinte vigyorral összevetve mások is észre fogják venni a különbséget, de ez akkor már mit sem számít...

Az átéltek után azt kell mondanom, hogy legalább egyszer ki kell próbálni a repülést egy ilyen kisgéppel is, mert teljesen más érzés, mint egy nagy(obb) utasszállítóval repülni.

A másik dolog, amit feltétlenül át kell még élni, az egy katonai géppel történő repülés: de lehetőleg utánégetős sugárhajtóműve legyen és minimum 2 darab - és természetesen a Kerozin kamerája is legyen rajta...

Ez volt az élménybeszámoló.

Mindezek után a lényeg itt látható HD minőségben:

A jövőben tervezzük hasonló repülések megörökítését és ezúton biztosítunk mindenkit arról, hogy merész ötletekből nincs hiány... ;)