A napokban  Simon Róbert segítségének köszönhetően ráakadtam egy közel fél órás filmre amit a Pápai Televízió készített 2000-ben a 47. Pápa Harcászati Repülőezredről. A látottak arra sarkaltak, hogy leírjam véleményem a repülőezred felszámolásáról és felidézzem azt a néhány évet, amit külső szemlélőként átélhettem a pápai repülőtér és a Mig-ek kapcsán. Mint látható elfogult vagyok a témában, de amennyire csak lehet mindig próbálok objektíven foglalkozni egy témával, így most is.

Fiatal korom miatt, én már csak a pápai Migek utolsó 10 évére emlékezhetek vissza... nagyszüleim Pápa mellett éltek, így gyerekként óhatatlanul felkeltették érdeklődésemet azok a lenyűgöző, hangos és gyors repülőgépek, amelyek nap mint nap Pápa környékén hasították az eget. Abban a szerencsés helyzetbe voltam, hogy egy szervezett látogatás keretében bejártuk a repülőteret 92-93 környékén. A program egyik érdekessége volt a hangárlátogatás. Buszunk megállt a hatalmas betonból öntött és síneken mozgó hangár ajtók előtt. Ezeknek a fedezékeknek az érdekessége, hogy csak Pápán készítettek ilyen létesítményeket, más magyar reptereken a szabad ég alatt parkíroztak a gépek. Miután kinyíltak az ajtók, megláttuk a hangár lakóit egy Mig-21-est és egy Mig-23 MF gépet, valamint a gépek előtt kiterítve az alkalmazható fegyver arzenált (légi harc rakéták, fedélzeti gépágyú lőszerei, különböző nem irányított rakéták és blokkjaik, stb.) Lehetőség nyílt kipróbálni a 21-es pilótafülkéjét, fantasztikus élmény volt.... a repülés iránti "fertőzöttségem" itt végleg elmélyült. Jó érzés volt felnézni a gépre és látni az ék alakú magyar felségjelzést, ami 7-8 évesen is csodálattal, tisztelettel töltött el.

A nap zárásaként megtekintettük a sötétedés utáni, fel és leszállásokat, közvetlenül a kifutópálya mellől. Aki már látott/hallott élőben utánégetőt használó repülőgépet, az könnyen átérezheti helyzetemet. A reptér fényei között kigurultak a gépek a felszálláshoz és az orrunk előtt bekapcsolták az utánégetőt, ekkor a gép mögött több méteres lángcsóva jelenik meg, a hajtőmű érdekes lángkarikákat fúj, mindez a sötétségben lélegzetelállító látványt nyújt. Nem szabad elfeledkezni a hangról sem, ami 120-130 Db-nek felel meg, ez egy olyan hanghatás ami ellen nem lehet védekezni azzal ha befogjuk a fülünket, a hajtóműből mintha lökés hullámok törnének elő ami meg rezegtett mindent  a környezetében, így az iszonyatos vibrációt az ember minden csontjában,  zsigerében érzi. Az élmények megfertőztek teljesen.

Ezek után mindig is érdeklődve figyelte  a híreket amelyek a katonai repüléssel és a pápai repülőtérrel foglalkoztak. Sajnos a kilencvenes évek szinte kivétel nélkül rossz hírekkel szolgáltak. A pilótáknak egyre kevesebb időt tudtak biztosítani, a repülési feladatok végrehajtásához, ez közvetetten is hozzájárulhatott ahhoz hogy, hogy szörnyű katasztrófák történjenek. A repülési órák csökkenésével párhuzamosan elindult egy vég nélküli leépítési folyamat is. 1997-ben felszámolták a taszári repülőezredet technikáját átrepülték Pápára, néhány hónappal később kivonták a Mig-23 MF, Mig-21 MF és Szu-22 típusokat. (itt jegyezném meg, hogy a Szu-22 kivonásával a Légierő elvesztette a vadász-bombázó-felderítő képességét, sőt a kérdéses Szu-22-es  gépeken a kivonás előtt végezték el a nagyjavítást, amelynek köszönhetően még évekig repülhettek volna, hogy már ne is említsem a korszerűsítés lehetőségét...lásd Lengyelország, ahol napjainkban is repül a típus)

A kétezres évhez közeledve hírek láttak napvilágot, hogy a még megmaradt Mig-21 bisz típust is kivonják a rendszerből és a pápai repülőteret bezárják., valamint a tököli alakulat is megszűnik. Az indokok és okok meglehetősen homályosak, sokan politikai döntést emlegetnek, nehéz tisztán látni miért született meg a döntés. Keserű volt ez mindazoknak akik a repülőtéren dolgoztak akkor, vagy bármilyen kapcsolatban álltak a repülőtérrel. Kihasználva a hátralévő időt, sokszor kilátogattam a repülőtér mellé, a Pápát és Vaszart összekötő úthoz. Ha szerencsém volt akkor pont repülés volt a reptéren, így néhány alakalommal megcsodálhattam a leszálláshoz készülődő Mig-21-eseket, amelyek pont felettem repültek el alacsony magasságon.

2000. augusztus 24. a Magyar Légierő fekete napja, a repülőtér és az ezred illő módon készül elbúcsúzni a típusától, a bázistól, a várostól. A program részeként egyszerre 16 gép emelkedett a levegőbe (ma jelenleg 14 Gripennel rendelkezünk), és egy gigantikus 3x5-ös köteléket alkotva többször is áthúztak a repülőtér felett, a holtidőkben egy speciális nemzeti festésű 21-es műrepüléssel szórakoztatta a meghívott vendégeket. Majd 2000. augusztus 31-én immáron zártkörűen megtörtént a típus utolsó repülése, amit  Lanecker József az ezredparancsnoka hajtott végre.

A repülőezred felszámolása sajnos beleillik abba a folyamatba, ami 1990-ben kezdődött el. Tény, hogy az akkori felépítése a légierőnek, teljesen más célokat szolgált, akkor még a Varsói Szerződés tagjaként tömeghadseregre voltunk berendezkedve, ami megkívánta a reformokat. Úgy érzem átestünk a ló másik oldalára. Jelenleg egy repülőszázadnyi (14 db) gép áll rendelkezésre, váltótípus nélkül maradt az L-39 gyakorlótípus, amit a közelmúltban vontak ki. Sajnos a helikopteres alakulatoknál sem jobb a helyzet, felszámolták a Veszprém-Szentkirályszabadjai repülőteret, a harci és szállító helikopterek száma is drasztikusan lecsökkent az utóbbi 10 évben, a harci helikoptereknél is fent áll a váltótípus nélküli megszűnés esélye.

Hogy hogyan jutottunk el idáig? A kulcsszó a hosszútávú, politikai ciklusokon átívelő, minden politikai erő által elfogadott, szakmai alapokon nyugvó koncepció hiánya. A pápai ezred megszűnésekor "A" oldal volt kormányon, a szentkirályszabadjai ezred bezárásakor "B" oldal volt kormányon.  (Sajnos ha már a politikánál tartunk a Gripenhez kapcsolódó korrupciós gyanú érdekes esete felmerül. A vizsgálóbizottság túl sok konkrétumot nem tárt fel, így a gyanú továbbra is gyanú maradt. Csak az biztos, hogy mindkét politikai oldal kötött szerződést a Gripen-ekkel kapcsolatban. )

A 47. Pápa Harcászati Repülőezred végleg megszűnt, és hatalmas űrt hagyott maga után a magyar katonai repülésben. A repülőtér éveken keresztül kihalt volt, majd tartalék repülőtérként működött. Véleményem szerint, ha nem Pápát választja a NATO, a C-17-es program bázisrepterének, akkor teljesen megszűnt volna a repülőtér katonai funkciója.