Ha pihenni kívánunk, az egyik általános kikapcsolódási forma a videózás avagy a dévédézés. Repülésrajongókként természetesen alapelvárásunk egy jó filmmel szemben, hogy legalább pár perc erejéig legyen benne minimum egy repülőgép: enélkül enyhe pofátlanság jónak nevezni egy filmet, ebben valószínűleg egyetértünk.

Akad pár, eme követelménynek megfelelő film, de ezeket valószínűleg már láttuk, hiszen minden ilyen filmet adtak a magyar mozik is. Vagy nem.

A helyzet ugyanis az, hogy nem csak Hollywoodban készülnek jó filmek, hanem például Oroszországban is, márpedig ezekről minden valószínűség szerint – alapesetben – lemarad a magyar repülésrajongó.

A 9. század

Először is azt kell tudni róla, hogy ez nem egy „repülős” film, de ennek ellenére sem fogunk csalódni benne.

Másodsorban azt kell tudni, hogy a film Oroszországban és Oroszországon kívül is nagy sikert aratott, elsősorban azért, mert ha valaki úgy nézi meg, hogy addig soha nem hallott róla, akkor utólag nem nagyon lehet majd megmagyarázni neki, hogy ez nem Hollywoodban készült.

A film orosz-ukrán-finn koprodukció és az afganisztáni háborúról szól, így némi aktualitása is van. Persze orosz filmként nem a jelenlegi afganisztáni események szolgáltak alapjául, hanem a szovjet csapatok ottlétének egyik epizódját dolgozza fel – azaz megtörtént események alapján készült.

Hangsúlyoznám, hogy alapján, mert vannak benne bizonyos eltérések az eredeti történettől: a valóságban a 345. Gárda Légideszant Ezred 9. százada 1988. január 8-9-én a 3234-es magaslaton összesen 12 támadást kapott kb. 250-500 afgán fegyveres személyében, ami nem csekély túlerőt jelent. A harcok során hat katona elesett, huszonnyolc pedig megsebesült. Az elesettek közül ketten (természetesen posztumusz) megkapták a "Szovjetunió Hőse" címet. A támadások folyamán az egység folyamatos kapcsolatban állt a parancsnoksággal, ahonnan komoly támogatást kaptak lőszerutánpótlás és erősítés formájában, illetve a sebesülteket helikopterrel evakuálták.

A film néhány újonc bevonulásával veszi kezdetét, így végigkövethetjük őket a kiképzésnek nevezett tortúrán is. A film elég realisztikus, így szembesülhetünk a ténnyel, hogy a szovjet sereget túlélő embertársaink valószínűleg tudnak valamit, hiszen ott a kiképzők nem éppen a gyengédségükről híresek, mint ahogy az emberi jogokról sem nagyon hallottak soha – ha mégis, hát nem nagyon hatódtak meg tőlük, tudván azt, hogy mi vár az újoncokra az afgán hegyek között. Bár... a hírek szerint vannak dolgok, amelyek a mai napig nem változtak arrafelé.

Hollywoodi filmeken felnőtt honfitársaink számára feltehetően lesz pár nehezen emészthető rész, például az a jelenet, amikor (az egyébként hegyomlás méretű) kiképző egy pipacsmező közepén ülve zokog. Kárpótlásul viszont nem kell lemondaniuk az amerikai filmekből megszokott szexjelenetről, sőt, erre némiképp még rá is tesznek egy lapáttal.

Jelezném, hogy akiknek egy meztelen női test látványa még elmegy, de durvább látványt már nehezen viselnek, azok a film megtekintése helyett keressenek magunknak megfelelő programot a Disney csatornán: az egyik jelenetben az újoncok a rövidlátó kiképzővel szórakoznak oly módon, hogy plasztikból egy hímtagot formálnak, melyet a tiszt – mit sem tudva minderről – lelkesen lenget, természetesen a katonák harsány nevetése közepette.

Nem akarok gyötörni senkit a film első harmadának részleteivel, mert a szokványos dolgokat tartalmazza: a kiképzést, beleértve a lövészetet és a harckocsik elleni tevékenység szépségeit is.

Végül a srácok megérkeznek Afganisztánba. Ez lesz az a pillanat, amikor a repülésrajongó képére elégedett vigyor ül majd ki: a katonákat szállító An-12-es lenyitja a rámpáját, majd a tehertérbe bekukkant egy Mi-24-es. Mit tagadjuk, nem egy utolsó látvány, még ha az értelme nem is teljesen világos.

Egy fontos tudnivaló: amikor azt írom, hogy An-12 vagy Mi-24, akkor nehogy arra merészeljen gondolni valaki az eddigi tapasztalatai alapján, hogy „A Mi-24-est nyilván egy átalakított UH-1-es helikopter személyesíti meg, lefogadom!” Mint már azt említettem párszor, ez egy orosz film, következésképpen nem sokat vacakoltak az alkotók, amikor azt olvasták a forgatókönyvben, hogy a jelenethez kell 2 Mi-24-es, 5 Szu-25-ös és egy An-12-es: beszerezték a kellő típusokat a megfelelő számban és hajrá. Ugyanez igaz a földi technikára is: a BMP-k, BTR-k nem csak úgy néznek ki, mint a BMP-k, BTR-ek, hanem azok is.

További pozitív vonatkozása a filmnek, amikor a tájat mutatják... a látvány több, mint lenyűgöző, egyben rémisztő is: ameddig a szem ellát, nincs más a környéken, csak hegyek.

A film a deszantosok harcáról szól elsősorban (fura, de ejtőernyős-kiképzésről nem esik szó a filmben), így nem lesznek benne tömeges légi jelenetek, de ezért a csaták látványa bőségesen kárpótolni fogja a nézőt, nem véletlenül volt rekord a film bevétele Oroszországban anno. Természetesen a helikopterek látványáról később sem kell lemondanunk, csak, hogy valami vigasztalót is írjak.

A film politikailag úgy korrekt, hogy nem az: mindkét oldal megkapja a magáét. Az egyik faluban egy afgán kissrác hátba lövi az egyik katonát (amiért az életével fizet - egy realista orosz film esetén nem túl meglepő módon), minekutána  a szovjet tüzérség sorozatvetők bevetésével gyakorlatilag porig rombolja a komplett falut. Nem egy vidám jelenetsor, természetesen.

Mint már jeleztem, a valósághűségre meglehetősen nagy hangsúlyt helyeztek a 9. század alkotói, így feleségünket/barátnőnket nem biztos, hogy célszerű rábeszélni, hogy velünk együtt tekintsék meg. Ha mégis, nem árt előre jelezni, hogy elég kemény jelenetekre számíthat.

9 рота (2005.) háborús dráma

Rendező: Fjodor Bondarcsuk

A főbb szerepekben: Alekszej Csadov, Mihail Porecsenkov, Fjodor Bondarcsuk, Mihail Evlanov, Alekszej Szerebrjakov

133 perc

A Hetes irányt változtat

A következő film viszont egyértelműen a „repülős” kategóriába tartozik, sőt: nagyon-nagyon az! Sőt! Annyira az, hogy a főszereplő maga a repülőgép. Nem is akármilyen, ráadásul: egy Tu-160-as.

A sztori lényege nagyjából az, hogy a gonoszok (kb. amerikaiak, csecsenek) gonoszkodnak valamit (kit érdekelnek ilyen részletek, amikor egy Blackjack-et mutogatnak?!), de a jók (orosz filmekről van szó, úgyhogy szokjunk hozzá: az oroszok) végül csak győzedelmeskednek. Ennyit bőven elég tudni róla, mert ez a film egyrészt nem közelíti meg a 9. század színvonalát, másrészt pedig a repülőgépek jelentik a lényegét, már csak azért is, mert elég sok jelenet játszódik a Blackjack fedélzetén. Amelyik meg nem, abban vagy egyéb légi jelenetek láthatóak vagy éppen újabb adag sört és pattogatott kukoricát veszünk magunkhoz. Természetesen nem kell beérnünk egy bazinagy bombázóval: a filmben akad még például A-50 (az orosz AWACS) és Szu-27 is.

Ismételten megragadnám az alkalmat, hogy hangsúlyozzam: amikor a Tu-160-ast mutogatják, akkor az nem olyan, mint egy Tu-160-as, hanem (általában) az is. A magam részéről rendkívül nagyra értékelem az oroszok felfogását: ha szükségük van valamire, akkor az esetek többségében nem csinálnak „valami olyasmit”, nem állnak neki ilyen-olyan trükköket bevetni, hanem szereznek egy eredetit. Khmm... remélem, nem forgatnak belátható időn belül olyan filmet, amiben atomrobbanás is szerepel...

Megemlíthető még, hogy a bombázó személyzetének egyik tagja a fehérnép tagjai közül kerül ki, ráadásul rondának nevezni erős látászavarokra utalna.

Összességében tehát ne legyenek nagy elvárásaink a filmmel szemben, mint azt már említettem: körülbelül egy „B-kategóriás” alkotásra számíthatunk, de a repülőgépek látványa ezt bőségesen feledteti majd.

07-й меняет курс (2007.) akció

Rendezte: Vlagyimir Potapov

A főbb szerepekben: Szergej Mahovikov, Anna Taratorkina

kb. 90 perc

Viharkapu

Nagyjából a 9. századot kell elképzelnünk pár Mi-24-esre és BMP-re redukált látványossággal, de akinek az a film bejött, annak ez is tetszeni fog.

A fő különbség az, hogy ez Csecsenföldön játszódik, de a sztori nagyjából hasonló, bár picivel kevésbé látványos kivitelben. A film döntő részében jókora lövöldözések láthatóak – valamint rengeteg halott, naturális részletességgel.

Kicsit bővebben kifejtve: a film egy anya és gyermekei lemészárlásával indul, így aki ezt kibírja, az a továbbiakat is fel fogja tudni dolgozni  lelki károsodások nélkül. Sőt, valószínűleg azon részeket is, amikor a katonák éppen visszaemlékeznek életük korábbi epizódjaira. Eredetileg ez egy tévésorozat volt, így nyilván ki kellett tölteni valamivel az adásidőt. Vagy a helyi jogszabályok előírják az ilyesmit, hogy a derék orosz polgároknak legyen ideje kiugrani az izgalmasabb részek között egy kis vodkáért...

Itt is van bevonulás, kiképzés, utazgatás. Aztán az egység beköltözik egy ősi erődbe, amit a csecsenek zokon vesznek kissé: hatalmas perpatvar kerekedik a dologból, mindkét oldalon rengeteg áldozattal. Természetesen több szálon fut a történet, így van jelentősége a kezdő képsoroknak is, ami ugye nem maradhat megtorlás nélkül - de ezt már akkor is tudni lehet némi ésszel.

A film végére az a benyomásunk támad, hogy a csecsenek "annyian vannak, mint az oroszok", így végül megnyugszunk, amikor a végén a két túlélő orosz katona megkapja az "Oroszország Hőse" kitüntetést és egyetlen csecsen sem szaladgál közben a környéken.

Egyébként mókás momentuma a filmnek, hogy a 9. század kiképzője itt már mint egy GRU Szpecnaz egység parancsnoka szerepel.

Грозовые ворота (2006.) sorozat

Rendezte: Andrej Maljukov

A főbb szerepekben: Mihail Porecsenkov, Vjacseszlav Razbegajev

kb. 4*50 perc

Szpecnaz

Egy orosz különleges alakulatról szól a film. Pontosabban AZ orosz különleges alakulatról. A "szpecnaz" kifejezés a "vojszka szpecialnoje naznacsenyija" kifejezést takarja, ami magyarul annyit tesz: "különleges rendeltetésű csapatok". Gyakorlatilag viszont Oroszországban minden valamire való speciálisabb egység előszeretettel hívja és hívatja magát "szpecnaz"-nak, a katasztrófamentőktől a rendőrökön át a katonákig. Általánosságban viszont a GRU, azaz az orosz (korábban szovjet) katonai titkosszolgálat különleges egységeit értik ezalatt.

Leheletnyit Rambó-szerű alkotás, de ilyet orosz verzióban még úgy sem láthattunk, így ha másért nem is, de ezért érdemes megnézni. Ráadásul van egy hasonló című és jellegű változata is, de az már nagyon-nagyon Rambó-szerű, úgyhogy maradjunk inkább ennél.

Mivel ez is egy sorozat, ezért részenként különböző sztorik vannak benne, ami miatt kissé macerás írni róla - különösen úgy, hogy konkrétan egyiket sem sikerült még teljes egészében megnéznem.

Természetesen a bokorugró különleges egység miatt ez sem a levegőben játszódik, de ennek ellenére sem kell lemondanunk a helikopterekről és a repülőgépekről.

Cпецназ (2002.) sorozat

Rendezte: Andrej Maljukov

A főbb szerepekben: Alekszandr Balujev, Alekszej Kravcsenko, Vlagyiszlav Galkin

n.a.*50 perc

Türkörháborúk: első tükröződés

Ismét egy repülős film, de most a szovjet/orosz vadászgépek szerelmeseinek. Ennek a főszereplője ismét csak egy gép, de ezen alkalommal egy Szu-30-as.

Ha már a szereplőknél tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy itt olyan nevekkel is találkozhatunk majd, amelyek akkor is ismerősen fognak csengeni, ha éppen egyetlen orosz színészről sem hallottunk soha: Malkolm MekDovelszkij, Armand Armandovics Asszantjev és Rutger Hauerkin.

Bocsánat, valamit elnéztem: Malcolm McDowell, Armand Assante és Rutger Hauer. Ismerős nevek, ráadásul holtbiztosan nem oroszok.

Eme kis közjáték után lássuk a lényeget: a film arról szól, hogy a legeslegújabb és legeslegjobb orosz lopakodó vadászgépet egy nagyon csúnya és még annál is gonoszabb szervezet megszerzi, hogy jól kinyírják vele az amerikai elnököt, ezzel pedig újra visszatérjen a világ a hidegháborúba. Ez a sztori a lényege, de ne is foglalkozzunk vele, mert ez valójában csak egy alkotói trükk azért, hogy ne tűnjön fel, hogy a film valójában a Rosoboronexport egyik reklámfilmje: annyi lehetőségünk lesz rá, hogy a legkülönbözőbb szögekből nézegethessük a főszereplő Szu-30-as nagyvasat, hogy csak na. Minden és mindenki más csak statiszta. Aki szereti a Flankereket, azt ez az apróság nem nagyon fogja letörni, attól tartok. Sőt. Az már inkább, hogy a sztori szerint a gép lopakodó és valami hajmeresztő típusjelzése van, de ne gyötörjük magunkat ilyesmivel, élvezzük a látványt.

Зеркалные войни (2005.) akció

Rendezte: Vaszilij Csiginszkij

A főbb szerepekben: Alekszander Jefimov, Xenia Alferova, Malcolm McDowell, Armand Assante, Rutger Hauer

110 perc