Nos, mea culpa, de ezen alkalommal nem igazán érintjük a repülést, sokkal inkább kultúrmissziós tevékenységet hajtunk végre jelen írásunkkal - nehogy valakiben felmerüljön, hogy ide csak kulturálatlan 'repülőb**ik' járnak. :)

Általában minden, a katonai témák iránt érdeklődő fejében megfordul legalább egyszer a gondolat, hogy a rengeteg elitalakulat közül vajon melyik lehet a legjobb?

Ezt eldönteni szerintem egyszerű: az a legjobb, amelyiknek senki nem tud - és nem is akar - ellenállni. Akad pár ilyen, de a prímet szerény véleményem szerint az Alexandrov Együttes viszi, teljes és eredeti nevén a "Дважды краснознаменный академический ансамбль песни и пляски Российской армии имени А. В. Александрова" vagyis "Az Orosz Hadsereg A. V. Alexandrovról elnevezett, kétszeres Vörös Zászló renddel kitüntetett akadémiai dal- és táncegyüttese". Mire valaki a teljes nevük végére ér, végelgyengülésben meghal, ezért aztán általában "Alexandrov Együttes" (néha Kórus) néven emlegetik őket, vagy pedig (tévesen) a "Vörös Hadsereg Kórusa"-ként - esetleg "Alexandrovci"-ként. Ha már kultúrmisszió: a "Vörös Hadsereg" 1947. óta nem létezik, ugyanis akkor a "Szovjet Hadsereg" elnevezést kapta...

A nevéből egyértelműen kiderül, hogy ez egy katonai, de nem harcoló alakulat, elit létük azonban kétségtelen.

Lássuk a szokásos és kötelező köröket:

[caption id="attachment_1283" align="alignleft" width="150" caption="A. V. Alexandrov"][/caption]

Az együttes 1928-ban alakult meg 12 katonával: egy vokális oktett, egy harmónikás, két táncos és egy szólista alkotta. Megalakulásukra van más verzió is, de ne vesszünk el a részletekben. Első fellépésük 1928. december 12-én volt hivatalosan a Moszkvai Konzervatóriumban (nem konzervgyár: konzervatórium!) egy fiatal zeneprofesszor, Alexandr Vasziljevics Alexandrov irányítása alatt, aki később az együttes névadója is lett.

Mivel akkoriban arrafelé az volt a hivatalosan propagált divat, hogy némi kultúrát vernek az emberek fejébe (már amikor éppen nem "csak úgy" verték és lőtték őket fejbe), felmerült az igény, hogy növeljék az együttes "csapásmérő képességét": a létszáma 300 főre nőtt 1933-ra. Ekkor már férfikórusból, táncegyüttesből és zenekarból állt. Természetesen elsősorban szovjet forradalmi alkotásokat adtak elő.

1935-ben megkapták a Vörös Zászló Érdemrendet és ezt a nevükben is feltüntették. Rengeteget turnéztak a Szovjetunióban, mígnem 1937-ben Párizsig jutottak (nem, nem támadták meg Franciaországot), ahol egy nemzetközi rendezvényen megnyerték a nagydíjat. A II. világháború alatt szerény 1500 fővel a frontokon szórakoztatták a katonákat.

[caption id="attachment_1284" align="alignleft" width="150" caption="B. A. Alexandrov"][/caption]

Az együttest vezetőjének halála után annak fia, Borisz Alexandrovics Alexandrov vette át. Az ő irányítása alatt lett az együttes külföldön is igazán ismert és híres, amihez nyilván az is hozzájárult, hogy 1948-ban a berlini Békekoncerten is részt vettek.

Hozzá kötődik az a trükk, hogy műsor közben elhagyta a színpadot és a kórus így adta elő az "Úton" című számot. Nos, a trükk ebben az volt, hogy ez nem trükk volt: tényleg elhagyta a színpadot, mert a kórus tagjai képesek voltak önállóan is tevékenykedni, vezető nélkül. Állítólag egy kanadai koncerten ez a "trükk" fél órán át tartott...

Fennállása óta az Alexandrov több, mint hatvan országban koncertezett, köztük hazánkban (két alkalommal, legutóbb tavaly) és a Vatikánban(!) is. Fellépéseik mindig és mindenütt hatalmas sikert aratnak, ami az együttes kiemelkedően színvonalas műsorai alapján egyáltalán nem meglepő. Külföldi fellépéseik során a vendéglátók közkedvelt dalaiból is előadnak, és az általános tapasztalatok szerint hatásuk alól nehéz szabadulni, lásd például EZEN blogbejegyzést.

Most pedig lássuk a medvét, azaz az együttest bevetésen, akarom mondani előadás közben. Népszerűségük egyik bizonyítéka, hogy a közismert videómegosztón rengeteg videó található tőlük/róluk.

Elsőként egy elég régi felvétel:

Néhány klasszikus:

Magyarországon nem igazán ismert az Alexandrov, de máshol ez messze nem így van. Hogy mennyire, arra itt egy kiváló példa: a "Das Boot" egyik zenei betétjét is ők adják elő, ugyanis:

Ugyanez hosszabb verzióban:

Ez a zene pedig a "Vadászat a Vörös Októberre" c. filmből lehet ismerős (mintha női hangokat is hallanék, nem?):

De népszerűségükre a vatikáni fellépés is lehet példa II. János Pál pápa előtt:

Természetesen az Együttes tagjai nem csak együtt, de egyénileg is átlagon felüliek:

Némiképp meglepő módon idővel mindenki számára kiderül, hogy a várakozásokkal ellentétben nem veszik magukat véresen komolyan, azaz vevők a poénokra. Ennek egyik legékesebb példája a némiképp bizarr Leningrad Cowboys finn együttessel való közös műsoruk Helsinkiben:

Természetesen nem áll távol tőlük az sem, hogy más, hasonlóan fura kooperációban vegyenek részt, itt például törökökkel közösen koncerteznek:

Nem kihívás, ha egy török dalt kell előadniuk: előveszik a puskájukat (kottát és szöveget, nem pedig egy Kalasnyikovot!) és előadják gond nélkül:

Tavaly az Eurovíziós dalfesztiválon is "bevetésre" kerültek a szokott színvonalon és sikerrel. Újdonság volt viszont fellépésük során a "géppuskakezű" dobosok szerepeltetése - érdemes figyelni a kezeiket, mert "csalnak". (A t.A.T.u. is, mert ők playbackről nyomják. Az Alexandrov nem.):

Egy ilyen együttes esetében az opera természetesen kötelező, tehát ebben sem vallanak szégyent:

Apró kellemetlensége a fenti videóknak, hogy a tánckar nem igazán szerepel rajtuk, pedig amit művelnek, az igencsak látványos: katona- és tengerésztáncok, hogy a kozáktáncokat már ne is említsük. De azért csak sikerült valamit összeguberálni, még ha nem is egy HD videót:

Képek az Együttesről ITT (angol nyelvű oldal, talán hivatalos, talán nem - inkább utóbbi), EZ pedig az Alexandrov hivatalos oldala, természetszerűleg oroszul. :)

Zárásképpen pedig egy kép bizonyítékául annak, hogy a tánckarban lányok is vannak (nagyítható!): :)

Természetesen senkinek nem kell szeretnie sem az oroszokat, sem a zsidókat, sem másokat - ahogy pl. a tökfőzeléket sem -, így ezt nem is várjuk el. Azt viszont annál inkább, hogy emberhez méltó hozzászólást produkáljon a Tisztelt Látogató. Egyrészt, mert itt ez a szabály és kommentelni nem kötelező, másrészt meg azért, mert a kifogásolható hozzászólásokat töröljük (ám a lomtárban azért megőrizzük őket IP-címekkel együtt az utókor számára).