A hidegháború - jellegéből eredően - számos alkalmat kínált arra, hogy a szembenálló oldalak katonái ne, illetőleg ne csak harci cselekmények közepette tesztelhessék az ellenfelet. Az ezzel járó kockázat idővel vállalható mértékűvé vált (nem volt veszélytelen a dolog, de ilyen vállalkozás már messze nem volt egyenlő a biztos halállal), így a dolog nagyjából az 1960-as évektől már-már önálló sporttá nőtte ki magát. Tömegsportról persze nem beszélhetünk, mert a dolog - katonai jellegééből eredően - irányított volt és elég komoly szervezést igényelt, éppen ezért nem néhány tréfás kedvű katona hobbijáról van szó, hanem sokkal inkább a parancsnokságokéról - bár néha volt példa arra is, hogy egyes katonák is kibontakozhattak.