Tegnap látott napvilágot a hír, miszerint Finnország két Mi-8 típusú helikoptert és alkatrészeket ad át a Magyar Légierő részére, várhatóan áprilisban le is bonyolódik a szállítás. Korábban már foglalkoztunk, a magyar szállítóhelikopter flotta állapotával, ami enyhén szólva sem nevezhető rózsásnak. A két helikopter egy új feladat előszelét kavarja fel, mivel az új szerzeményeket az un. Többnemzeti Helikopter Kezdeményezés (MHI) részeként ajánlotta fel Finnország, amelynek nem titkolt célja a NATO afganisztáni műveleteinek támogatása.

A magyar helikopteres  szerepvállalás kérdése, már évek óta napirenden van, talán ennek tudható be a két Mi-17-esünk modernizációja is, amely lehetővé teszi az éjjellátó készülékek (NVG) alkalmazását. A gépek jelenlegi képessége és személyzetük  gyakorlási lehetőségei, jelenleg nem érik el a harctéri alkalmazáshoz szükséges minimumot, bár apró lépések már történtek. A magyar helikopterek nem rendelkeznek - ma már nélkülözhetetlen - korszerű önvédelmi, illetve infravörös képalkotó rendszerrel sem (FLIR). Miért elégtelen az NVG rendszer önmagában? Mivel az NVG-vel csak a táj maradékfény álltal megvilágított képét látja a személyzet, egy bozótba elrejtőzött vállról indítható rakétával rendelkező katonát/gerillát már nem. FLIR rendszerrel nem lenne probléma az ilyen azonosítás sem, de ez csak egy példa a számtalan előny közül.

[caption id="attachment_4315" align="alignleft" width="555" caption="Egy magyar Mi-17-es NVG kompatibilis műszerfal világítása"][/caption]

Milyen kérdéseket vet fel a két helikopter érkezése? Bárhonnan is nézzük, ezzel a lépéssel a honvédelmi vezetés elismeri, hogy a jelenlegi gépállomány mellett, nem lenne lehetséges az afganisztáni szerepvállalás, anélkül hogy az itthon maradt helikopterekkel biztonságosan el tudnák látni a hazai feladatokat. Még nem egyértelmű, hogy a ISAF feladataiban való részvételt, milyen típussal hajtjuk végre majd? Kézen fekvő lenne, hogy a két részlegesen modernizált Mi-17N gépen végeznének egy harctéri körülményekhez optimalizált átalakítást - illetve nagyjavítást-, természetesen a személyzet felkészítésével párhuzamosan és ezek a gépek kerülnének ki Afganisztánba. Viszont ez a verzió is felvet egy nagyon súlyos kérdést.

Ha a "csúcstechnikát" kiküldjük külföldre, akkor mi marad itthon? Devecser, Kolontár... feltételezem mindenki a szörnyű tragédiával köti össze a két település nevét. Az iszapömlés áldozatainak sötétedés utáni gyors evakuálása nem lett volna lehetséges (Vörösiszap katasztrófa – Utolsó figyelmeztetés!), ha nincs ott az NVG képességgel rendelkező helikopter. Az afgán missziótól független, megdöbbentő tény, hogy a nemzetközi szerződések alapján üzemelő katonai kutató mentő szolgálat szolnoki és pápai helikopterei sem képesek mindig olyan mélységű éjszakai tevékenységre, mint amit Devecserben is láthattunk.  A válasz kijózanító: nincs kellő számú megfelelő felszereltségű gép a feladat végrehajtásához.

[caption id="attachment_4314" align="aligncenter" width="560" caption="Ipari katasztrófa vagy árvíz esetén ma már nélkülözhetetlen egy jól felszerelt helikopter "][/caption]

Mielőtt bárki, politikai hangulatkeltéssel vádolna meg minket, annak örömmel (?) jelenthetem, hogy az előző kormányzati ciklusok alatt sem tettek, érdemi lépéseket a szállítóhelikopter flotta problémáinak megoldása felé és ez a tendencia úgy tűnik tovább folytatódik. Alapvető probléma, hogy "szeretett" politikusaink - párttól függetlenül - nem tudnak felmutatni egy hosszútávú, minden politikai erő által elfogadott, több kormányzati cikluson átívelő, szakmai alapokon nyugvó stratégiát, amely maradéktalanul megfogalmazza  a Honvédelemmel szemben támasztott hazai, európai, NATO követelményeket.

Szöveg: Pap Ferenc

Fotó: honvedelem.hu